Amit a leltárról fontos tudni

0

Így, év végéhez közeledve fontos pár szót ejtenünk a leltárról, annak hasznosságáról és szabályairól. Összeszedtük főbb funkcióit és módszereit, hogy megkönnyítsük azon olvasóink dolgát, aki bármiféle gazdasági tevékenységben részt vettek az évben.

Bármilyen gazdasági eseményről is legyen szó, azt mindig pontosan kell rögzíteni, hisz a főkönyvi könyvelés az alapján zárja az évet. Ennek ellenőrizhető módon és pontosan kell tartalamaznia a meglévő eszközöket és forrásokat, illetve azok értékét.

A leltározást a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartás vezetése esetén – az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell elvégezni, illetve minden üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozóan a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, plusz az idegen helyen tárolt eszközöknél egyeztetéssel kell elvégezni.

Leltárkészítési módok:

Egyik fajtája a teljes leltár, amely nem csak az eszközöket és forrásokat tartalmazza, hanem a felvétel időpontjában birtokban lévő idegen, – mint például kölcsönbe vett, vagy javításra átvett – eszközöket is. Az évközi és évzáró leltár az adott évben készülő, illetve az éves beszámolók valódiságát alátámasztó doumentáció, amely a részleges vagy teljes eszkötállományt mutatja.

A leltározás módja szerint lehet:

  • egyeztetéses (helyességi és összevetési vizsgálat), vagy
  • mennyiségi felvétel (tételes kimutatás, pl. vagyonleltár).

időpontja szerint lehet:

  • folyamatos, vagy
  • alkalmi (fordulónapi).

A leltározás előkészítése az ütemterv összeállításával kezdődik. A leltározási ütemterv az éves leltározás munkaprogramja.

Ütemterv kialakítása:

Először elrendeljük a leltározást; ekkor meghatározzuk a leltár fordulónapját, a leltározás időpontját, és a leltározás módját (tételes, vagy egyeztetéses), valamint kijelöljük a folyamatban résztvevő személyeket. Nagyobb cégeknél érdemes lehet leltározási körzeteket is kialakítani, illetve hasznos lehet, ha számba vesszük a leltárhoz szükséges eszközöket is.
A bizonylatolást is szabályozni kell: meg kell szerezni a leltárdokumentumok feldolgozását, kiértékelését, ezek határidejét, és felelőseit. A leltár bizonylatnak az alábbi tartalmi követelményei vannak:

  • a társaság neve;
  • az eszköz, eszközök megjelölése;
  • a leltározási mód;
  • a leltározási hely, több egység esetén területi csoportosításuk;
  • az esetlegesen felhasznált bizonylatok sorszáma (másolata);
  • a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontja, valamint a leltár fordulónapja;
  • a leltározott eszközök és források ténylegesen talált mennyisége, egységára és a megállapítható összértéke;
  • a leltárkülönbözetek (hiányok és többletek) kimunkálása;

  • az egyéb szükséges leltárfelvételi bizonylatok, továbbá a jegyzőkönyvek, kimutatások előírás szerinti egyértelmű és hiánytalan kitöltése;
  • a szükséges záradékok (pl. felelősségi nyilatkozat) és aláírások megléte;
  • a leltározás végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős, valamint a számadásra kötelezett személyek aláírása.

A leltározás nyomtatványait, a kitöltés szabályait a leltározásban résztvevő személyekkel ismertetni kell.

A leltárbizonylatokra vonatkozó általános szabályok az alábbiak:

  • Valamennyi rovatot hiánytalanul ki kell tölteni, a kitöltésre nem kerülő rovatokat megsemmisítő vonallal kell áthúzni.
  • A kitöltés írógéppel, tintával, vagy golyóstollal történjen.
  • A szövegírás olvasható legyen, javítás, helyesbítés esetén a javítás tényét a javítást végző személy köteles feltüntetni és aláírásával igazolni.
  • A bizonylat kitöltőjének, és a leltározási egység vezetőjének valamennyi bizonylatot alá kell írni.

A leltárbizonylatok a mérleg bizonylatai, ezért azokat legalább 8 évig meg kell őrizni. A leltározás vezetője köteles biztosítani a tényleges leltárfelvételhez szükséges mérőeszközöket és mérőműszereket.

Megosztás.

Comments are closed.