Az asztrofotózás kulisszatitkai

0

Önök is asztrofotóztak már, amikor naplementét, esetleg a horizont közelében az éppen felkelő Holdat fotózták. 

Ezeket a fotókat akár egy kézben tartott fényképezőgéppel is elkészíthették, függetlenül attól, hogy filmes (analóg) vagy digitális gépet használtak. Sokat javulhat az eredmény, ha fotóállványra helyezzük a gépet és hosszabb záridőt, illetve távkioldót használunk. Ezzel a technikával csodálatos asztrotájképek készíthetők, melyekkel komoly díjakat lehet elhozni a nemzetközi pályázatokról.

Az első, amit kompenzálnunk kell, az a Földünk tengelyforgása, amihez egy 24 órás óragépre van szükségünk. Óragépet alacsony költségvetéssel, kis kézügyességgel egy 24 órás analóg kapcsolóórából is  barkácsolhatunk, amellyel – forgástengelyét az északi sarkcsillagra állítva, a fényképezőgépet gömbfejre szerelve – már exponálhatunk is.

Például egy nagylátószögű objektívvel, f4,0-es blendével, ISO 1600 érzékenységgel maximum 5 percet. Ha precízek voltunk, eufórikus élményben lesz részünk. Nem fogjuk elhinni, hogy ezt mi csináltuk. Természetesen minél nagyobb az objektívünk fényereje, annál rövidebbet exponálhatunk, csökkentve a bemozdulás esélyét és a zajt. Ami az ISO-beállítást illeti, minden digitális gépnek van ún. natív ISO-érzékenysége. Ez a legtöbb gépnél ISO 100, esetleg 200-400. Tudni kell azonban, hogy a digitális gépek szenzorának fényérzékenysége ezzel nem változtatható. Az ISO-érték emelése valójában nem a szenzor érzékenységét változtatja meg, hanem a szenzorból kiolvasott jelet erősíti, ami esetünkben képzajként fog jelentkezni. Cikkemben, példaképpen, a saját asztrofotós felszerelésem bemutatásán keresztül vezetném be önöket ezen igazán különleges fotózási technika részleteibe.

Magyarország sok nyugat-európai országgal ellentétben büszkélkedhet néhány kedvezően alacsony fényszennyezettségű területtel, mint például a Mátra egyes részei, a Hortobágy és a Zselic déli része. Ezeken a helyeken megfelelően nyugodt légkör esetén már jó esélyünk lehet egy minőségi asztrofotó elkészítésére. 

A távcső, amellyel én dolgozom, egy, a kereskedelmi forgalomban kapható kínai gyártmányú asztrográf, amely az én esetemben a megvásárlás után azonnal kisebb ráncfelvarráson esett át. Kicseréltem a segédtükörtartót egy hazai tervezésű, CNC-technológiával készített matt feketére porfestett atomstabil egységre, mely könnyen jusztírozható, megbízhatóan kókadásmentesen fogadja be a 102 mm kistengelyű, lamda/18-as pontosságú 20 mm vastag, sík segédtükrömet. Továbbá kicseréltem az élességállító fókuszírózót egy szintén hazai tervezésű, CNC-technológiával készült, feketére eloxált 3 inch átmérőjűre. Ez ad otthont az osztrák képsíkkorrektornak. Ezzel az asztrográfom megfelel egy 950 mm-es f3,8-as teleobjektívnek. Az eredeti távcsőből megtartottam az acéltubust, a főtükörtartót és a 250 mm átmérőjű elegendően pontos diffrakció-korlátos paraboloid főtükröt.

Az így átépített asztrográfom méltó versenytársa lett az akár ötször drágább, eleve így szerelt gyári tubusoknak.

A csövet az eredeti tubusgyűrűkkel, de erősebbre cserélt prizmasínnel rögzítem a csillagászati ekvatoriális mechanika fejére. A több mint 10 kilós tubusnak, 

a meghosszabbított deklinációs tengelyen lévő 2 db 5kg-os ellensúly tart ellen. A mechanika kézi vezérlője a teljes éggömbre vonatkozóan 44000 objektum koordinátáit és adatait ismeri.

A kitelepülést követő precíz pólusra állítás és háromcsillagos betanítás után csak be kell zongorázni az objektum nevét vagy valamelyik katalógus számát, és már halkan zümmögve áll is rá a távcső…

A teljes folyamat, további tanácsok és iránymutatások, valamint a szerző, Borovszky Péter által használt műszerek pontos neveit az Optikai Magazin 2018/03-as lapszámában megjelent teljes cikkben olvashatják.

 

Megosztás.

Leave A Reply