Funkcionális optometria 3.rész

0

Mikor és mit vizsgálhatunk?
Mikor lehet a vevőnek/páciensnek szüksége a funkcionális látásvizsgálatra?

Ha egyszerűen és röviden akarnék válaszolni rá, azt mondanám, akkor, ha még mindig vannak panaszai. Amikor már visszafelé ellenőrizted a szemüveg minden paraméterét, a vizsgálattól az elkészítésig és nem találtál problémát. Amikor már Te is, és ha szükséges volt, a szemészorvos is megvizsgálta és nem találtatok eltérést. De a vevő még mindig panaszkodik.
Összegyűjtöttem a leggyakoribb tüneteket, amikor a funkcionális megközelítéssel, a VT (Vision Therapy) tesztjeivel találtam rá az okokra és a megoldásra.

    Gyakori tünetek:
  • fejfájás délutánra, jellemzően számítógépes munka, olvasás, tanulás után
  • időnkénti kettőslátás akár távolra, akár közelre
  • teljes kimerültség, fáradtság délutánra, iskola, munka után
  • estére már minden homályos távolra, alig tud már autót vezetni
  • hullámzó a látásélesség
  • tanulási zavarok, nehézségek pl.: akadozik az olvasás, nem érti, amit olvas, írása botrányos, betűket, szavakat kihagy, téveszt, utál olvasni
  • figyelemzavar
  • időnként kifelé vagy befelé fordul valamelyik szem
  • furcsa, bizonytalan térészlelés

Ha felidézzük a LÁTÁS definícióját, amelyet a négy terület interakciójaként a második cikkben felvázoltam, elfogadhatóvá válik, hogy miért foglalkozhatunk olyan tünetekkel is, amelyeket nem old meg maradéktalanul egy jó szemüveg.
(Sajnos az előző cikkből kimaradt egy négykörös diagram ábrája, amely – úgy gondolom – nagymértékben segíti a funkcionális megközelítés megértését. Az ábra megtalálható a Szempátia honlapján a cikkek között.)

Mit vizsgálhatok még a klasszikus protokoll mellett? Természetesen mindegyik teszt fontos, amit általában használunk. A látásélesség (távolra, közelre, egy szemmel, két szemmel), az optimális korrekció megállapítása, a konvergencia-képesség ellenőrzése, a szem fiziológiai állapotának felmérése (réslámpa, fundus, pupillareakció stb.), színlátás és persze, ami foglalkozik vele, a polateszt is. Sok kolléga van, aki a saját, illetve vevői igényeihez igazodva további teszteket, vizsgálati módszereket is használ, melyekkel kiegészíthetné ezt a listát. Hozzájuk hasonlóan én is kiegészítettem azt a sort, amelyet még a főiskolán tanultunk. Immár a funkcionális optometria vizsgálati protokollját követve.
Egy 3-4 vagy éppen 5 oldalas anamnézissel kezdem, a panaszoktól függően. Minden információ fontos lehet, ami az adott tünetekhez vezetett.
Jönnek a követő, váltó szemmozgások (szakkádikus), a fixálás képessége, persze monokulárisan és binokulárisan egyaránt. A konvergencia ötször, hiszen lehet, hogy elsőre megy, de az ötödiknél már az egyik szem feladja, mert elfárad.

Sajnos a skiaszkópiára a főiskolán nem fektettek nagy súlyt, pedig sok fontos információt kapunk ezzel a módszerrel. A funkcionális optometria ennek több változatát is használja.
Például az úgynevezett cover/takarásos tesztet, többféle, változatos formában, például távolra, közelre, egyoldalú, váltott takarással, konvergencia közben, eltérő tekintési irányokban, különböző fixáló pontokat használva, a problémától függően.
Feltérképezem a vergencia szélességet távolra és közelre, a heterophoriát távolra és közelre is. Majd jönnek a fókuszálással kapcsolatos tesztek, például a PRA (pozitív relatív akkomodáció), az NRA (negatív relatív akkomodáció), az akkomodáció nagysága, rugalmassága. Majd mindezek kiegészülhetnek a különböző sztereó ábrákkal, vizuális észlelést elemző vagy éppen vizuomotoros tesztekkel.
(Én elsősorban angol nyelvű irodalmat tudok ajánlani azoknak, akik a vizsgálatok pontos, részletes kivitelezésére kíváncsiak: Clinical Procedures for Ocular Examination, Martin H. Birnbaum: Optometric Management of Nearpoint Vision Disorders).

Vizsgálat közben megfigyelem a páciens viselkedését, reakcióit, a fáradtsági fokot, tempót, mindent, amit csak tudok. Mindezt azért, mert mint funkcionálisan gondolkodó optometrista azt vallom, hogy a látás nem választható el a személyiségtől. Összetartoznak akkor is, ha jó az eredmény, akkor is, ha rossz. Gyermeknél és felnőttnél egyaránt.

„Hogy megértsük a gyermek látását, meg kell ismernünk őt, ahhoz, hogy megértsük a gyermeket, meg kell ismernünk, hogy milyen a látása.” (Arnold Gesell, M.D.)
A vizsgálat során arra vagyok kíváncsi, hogy van-e gyenge láncszem a vizuális rendszerben, hogy hatékonyan működik-e a páciens látása, mennyire rugalmas, megfelelően terhelhető-e. Tudok-e párhuzamot vonni a rendszer tulajdonságai, gyengeségei és a feltüntetett panaszok között? Ha igen, jöhetnek a megoldások: szemüveg, Vision Therapy, prizmás szemüveg, speciális takarás, attól függően, kinek melyik a legjobb. Hol választva közülük, hol kombinálva őket.

Én úgy tekintek ezekre a vizsgálati módszerekre – a klasszikus szemüvegre, a polatesztre, a Vision Therapyra –, mint három nyelvre. Mondjuk magyar – német – angol. A cél ugyanaz: kommunikálni, megoldani a vevő panaszait. De mindegyiknek megvan a maga szabályrendszere, szókészlete, a sajátos vizsgálati módszere, eszköztára. Egyik sem jobb a másiknál. Csak más. Másra helyezi a hangsúlyt, máshonnan közelíti meg sokszor ugyanazt a panaszt. Más az eszköze, a módszertana, van, hogy más definíciót használ. Hol ezzel, hol azzal tudunk többet segíteni, érjük el páciensünk, vevőnk elégedettségét. És persze a sajátunkét is.
Minél több „nyelven” beszélünk, annál izgalmasabb és érdekesebb esetekkel és megoldásokkal találkozhatunk. A Vision Therapy módszerére, nagyon dióhéjban, a következő cikkben térek ki.

A KÉP FORRÁSA: DÖMÖTÖR DÓRA

DÖMÖTÖR DÓRA OPTOMETRISTA, GYÓGYPEDAGÓGUS
WWW.SZEMPATIA.COM

Megosztás.

Comments are closed.