Optikai mérnökök képzése a Műegyetemen- Hatvan éves a Finommechanika-Optika Tanszék

0

A tizenkilencedik században dinamikus fejlődésnek induló nagyüzemi termelés az optikai ipar területén is éreztette hatását, már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a hatékony működéséhez elengedhetetlen a finommechanikai gyártó háttér. Napjainkra ez már természetesen jelentősen átalakult, a korszerű optikai berendezéseinek gyártórendszereit az elektronikai és az informatikai technológia egészít ki.

hirdetés

Az első finommechanikai-optikai nagyvállalatok a tizenkilencedik század második felében jöttek létre, elsősorban Európa iparilag fejlett államaiban. A magyar ipar szempontjából meghatározó jelentőségű Magyar Optikai Művek keletkezése is erre az időszakra tehető.

A mérnöki tudományok közül az építőiparhoz kapcsolódó a legrégebbiek közé tartozik. Ekkor a földmérés – mint szakma –, optikai-finommechanikai rendszerek tervezésének fejlődésére meghatározó hatást gyakorolt. Az épített objektumok telepítéséhez tartozó mérési és kitűzési feladatok alkalmazásához – a viszonylag nagy pontosságú szög és távolságmérésekhez – az optikai műszerek kiváló lehetőséget nyújtottak. E műszerek tervezését, fejlesztését kezdetekben más területek művelői végezték; geodéták, fizikusok, gépész-, illetve bányamérnökök.

A második világháború után a finommechanikai-optikai ipar termékei iránti fokozatosan növekvő kereslet kielégítésére a gyártók oldaláról a terület speciális igényeit magabiztosan kezelni képes mérnökök képzése iránti igény egyre intenzívebb formában jelentkezett. Azaz, a felsőoktatás képezzen számukra a korszerű nagyüzemi gyártástechnológia alapjait ismerő és alkalmazni képes, a finommechanikai-optikai szerkezetek, műszerek felépítésében, szerkesztésében messzemenően tájékozott, azok használatának – a szerkesztésre és gyártásra vonatkozó – speciális szempontjait implementálni képes mérnököket. Elmélyült optikai ismereteik birtokában optikai rendszertervezőként is alkalmazást nyerhessenek.

Ezt a feladatot először a Budapesti Műszaki Egyetemen 1949-ben alakult Villamosmérnöki Karon, az 1952-53-as tanévben indult műszerszakos mérnökök képzése keretén belül kívánták megvalósítani. A szak gondozását az 1954 elején alakult Műszer és Finommechanika Tanszék végezte. Az egyetemi tanács pályázata alapján került alkalmazásba 1954. május 15-től egyetemi docensként – majd nem sokkal később egyetemi tanárként – az Optikai és Finommechanikai Központi Kutató Laboratórium addigi igazgatója dr. Bárány Nándor. A hallgatók műszaki optikai ismeretei az Optikai szerkezetek, Fizikai optika, Optikai eszközök, Optikai eszközök elemeinek számítása című tantárgyak keretén belül mélyültek el.

1957-ben a Hadmérnöki Kar megszűnésével párhuzamosan a Gépészmérnöki Kar keretén belül Finommechanika-Optika Tanszék néven új szervezeti egységet hoztak létre, a rohamosan fejlődő műszeripar számára finommechanikai és optikai irányultságú gépészmérnökök képezésének céljával. A tanszék profilja két fő területre oszlott, az egyik a hagyományos finommechanika, amely már akkor is kezdte korlátait feszegetni és a hagyományos technológiáktól a különleges alkalmazások felé haladt.  A másik fő terület az alkalmazott optika volt, amelyben a klasszikus geometriai optikán alapuló tervezési eljárások mellett egyre inkább helyet követeltek maguknak az új, korszerű tervezési módszerek…

A Tanszék kezdeményezésére 1959-ben a Művelődési Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya elrendelte a finommechanikai ágazat szaktárgyainak programvitáját…

Hogy mi lett a programvita eredménye, hogy nézett ki az 1975-ös programreform, és hogy alakult a kar jövője ez után, a teljes cikkből kiderül. Keresse az Optikai Magazin legújabb számában!

Megosztás.

A szerzőről

Leave A Reply