A természetes fény hatása szemeinkre

Avagy mennyi időt töltsünk a szabadban?

Egy 2021 januárjában megjelent kutatásban egyértelműen látható, hogy a hat, hét és nyolc éves gyerekek között sokkal több rövidlátót (myópiást) diagnosztizáltak, mint a Covid-19 előtti 2015 és 2019 közötti időszakban, és azt is leírják, hogy a hat évesnél fiatalabb korosztályban még érzékenyebb a gyerekek szeme a környezeti változásokra, mivel ők még kritikusabb időszakában vannak a rövidlátás (myópia) kialakulásának.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadványában olvasható, hogy a rövidlátás aggasztóan gyorsan növekszik világszerte, és ezzel együtt megnőnek a rövidlátással összefüggő kóros állapotok, amik sajnos vaksághoz vezethetnek.

A szabadban töltött idő fontosságáról legtöbbünknek nem a látásunk és annak védelme jut először eszébe, hanem az általános egészségünk, a jó közérzet, az aktív kikapcsolódás előnyei. De belegondoltunk-e valaha abba, hogy ezt a folyamatot valójában hogyan befolyásolja a szemünk, és miért fontos az éleslátásunk megóvása érdekében minél több időt a szabadban tölteni? Ha eddig gondolkodtunk, hogy milyen okok szólhatnak a kültéri kikapcsolódás mellett, akkor ebben a cikkben megtaláljuk a választ.

Egyre több tanulmány foglalkozik azzal, hogy a természetes fény milyen hatással van a látásunkra, és a látásunk fejlődésére, gyermekkortól kezdődően egészen időskorig. Jelenleg a Covid-19 okozta lezárások miatt még égetőbb lett a kérdés, hiszen sokan kényszerültünk a négy fal közé, nem járhattunk el annyit otthonról, és a gyerekek is iskola helyett otthon, a számítógép előtt tanultak. Sok kutatót kezdett foglalkoztatni, hogy ez milyen hatással van a látásunkra.

Egy 2021 januárjában megjelent kutatásban egyértelműen látható, hogy a hat, hét és nyolc éves gyerekek között sokkal több rövidlátót (myópiást) diagnosztizáltak, mint a Covid-19 előtti 2015 és 2019 közötti időszakban, és azt is leírják, hogy a hat évesnél fiatalabb korosztályban még érzékenyebb a gyerekek szeme a környezeti változásokra, mivel ők még kritikusabb időszakában vannak a rövidlátás (myópia) kialakulásának.[1] Egy 2020 júliusi cikkben, ami egy amerikai szemészeti szaklapban jelent meg, szintén arra a következtetésre jutottak, hogy a sok digitális képernyő előtt töltött idő, a sok közelre nézés és a kevesebb szabadtéri elfoglaltság összefüggést mutat a rövidlátás kialakulásával, és romlásával, ami a Covid-19 kitörése óta még nagyobb méreteket ölt. Ebben a cikkben több kutatási eredményt is bemutatnak, amelyekből látható, hogy azoknál, akik több időt töltenek szabadtéren, csökken a rövidlátás kialakulásának kockázata és kisebb a romlás üteme is.[2] Ugyanezt az összefüggést állapítja meg egy 2021 decemberi kutatás is. Minél kevesebb időt töltenek a gyerekek természetes fényben, a szabadban, annál jobban romlik a rövidlátásuk.[3]

Láthatjuk, hogy sokakat foglalkoztat a kérdés. De miért vizsgálnak ilyen sok fiatalt, és miért fontos ennyire a rövidlátás? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadványában olvasható, hogy a rövidlátás aggasztóan gyorsan növekszik világszerte, és ezzel együtt megnőnek a rövidlátással összefüggő kóros állapotok, amik sajnos vaksághoz vezethetnek. A nagyfokú rövidlátás, azaz ha valakinek erős mínuszos szemüvege van, együtt járhat a korábban kialakuló szürkehályoggal, de a retina károsodását (retinaleválás, makuladegeneráció, zöldhályog stb.) is okozhatja. Ha károsodik a retina, akkor a központi, vagyis centrális és a perifériás látásunk is romolhat, a betegségtől függően. Tehát minél több nagyfokú rövidlátó lesz, annál több embernél alakulhat ki a rövidlátással összefüggő tartós látásromlás.[4] 

 A következő ábrán látható, hogy előreláthatóan hogyan alakul világszerte a rövidlátók száma:

WHO: A rövidlátással élők száma 2000-2050 között [4]

Ennek fényében akkor tulajdonképpen mennyi időt is kellene természetes fényben tölteni, hogy megelőzzük a rövidlátók látásromlását vagy a rövidlátás kialakulását? Erre a kérdésre több választ találhatunk, ugyanis ahány kutatás annyi eredmény született. Az egyikben azoknál a gyerekeknél tapasztalták a romlás lassulását vagy a rövidlátás kialakulásának csökkenését, akik hetente minimum 11 órát töltöttek a szabadban. Egy másik kutatásban napi 40 perc szabadtéri foglalkozás már csökkentette a rövidlátás előfordulását. Egy tajvani iskolában pedig napi 120 percet töltöttek a tanulók szabadtéren, hogy megelőzzék a rövidlátás kialakulását és romlását. Összességében elmondható, hogy a megelőzéshez a napi 2-3 órás szabadtéri elfoglaltság már gyakorlati beavatkozásnak minősíthető.[2] Amerikai optometristák ajánlása szerint egy és három óra közötti időtartam szükséges ahhoz, hogy csökkenjen a rövidlátás romlása vagy kialakulása. A myopiaprofile nevű honlap vezető optometristája is a napi minimum 90 perccet ajánlja.[9] Ezt a szabadban töltött időt persze nem a teljes napsütésben kell elképzelni, hiszen az UV sugárzás káros hatásai ellen védekezni kell (megfelelő szemüveglencse és rétegzés választásával), azonban akár borult időben, akár árnyékban tartózkodunk a szabadban, a szervezetünk és a szemeink megkapják a megfelelő ingereket, hogy egészségesek tudjanak maradni. Nemcsak a gyerekeknek fontos, hogy a szabadban töltsenek minél több időt, hanem az idősebb korosztályoknak is, hiszen nem csak a rövidlátás kialakulását szeretnénk elkerülni, de később az idegrendszer egészségét, a normális cirkadián ritmust is a természetes fény tudja fenntartani.[5] A cirkadián ritmus a szervezet normális napi ingadozást jelenti, az ébrenlét és alvás normális ritmusát. Ezt a ritmust a melatonin nevű hormon termelődése és lebomlása segíti elő, amelyhez szükség van a természetes fényre, és az esti sötétre is. Ha ez a ritmus felborul (például a túl sok digitális kijelző használata miatt), alvásproblémák alakulnak ki, ami hosszú távon kimeríti az idegrendszert, egy stresszes állapotot hoz létre, aminek számos negatív hatása van az egész szervezetünkre.[6] Ezt meg tudjuk előzni, vagy csökkenteni tudjuk, ha több időt töltünk a szabadban, vagy ha mégis sokat kell beltérben digitális kijelzők előtt töltenünk, akkor a megfelelő monitorszűrővel ellátott szemüveglencsével.

Amikor a szemünkben lévő retinát természetes fény éri dopamin keletkezik a szervezetünkben, ami egy olyan speciális vegyület, amit az idegrendszerünk használ üzenetküldésre. Nagyon fontos szerepet játszik a cirkadián ritmusunkban, különféle funkciókat szolgál, beleértve a retina fejlődését, a jelátvitelt a szemünk és az agyunk között, a szem fénytörésének fejlődését, és nem utolsó sorban felszabadulása boldogságérzetet vált ki.[7] Ennek a speciális anyagnak a hiánya tehát nagyon sok idegrendszeri betegséggel, de még szemészeti betegségekkel is összefüggésbe hozható, sőt hatással van a rövidlátás kialakulására és romlására is.[8]

Ezért nagyon fontos minden korosztálynak, hogy minél több időt töltsenek természetes fényben. Láthatjuk, hogy a fiataloknál a látásfejlődésre gyakorolt hatását mennyi kutatás támasztja alá, és azt is, hogy az idősebb korban kialakuló szemészeti betegségeket is hogyan befolyásolja a szabadban eltöltött idő. Természetesen ez még a mai napig nagyon kutatott terület, nincs is egységes megállapodás, hogy akkor tulajdonképpen napi szinten hány órát kellene a szabadban töltenünk. Ezért az eddigi tudásunk alapján csak arra bíztatnék mindenkit, hogy lehetőleg minél többet.

Van véleményed? Vitassuk meg az Optikai Magazin Facebook csoportjában!