„A sors akarta, hogy az optikai szakmába kerüljek.” – Beszélgetés Morvay Miklóssal

0
Optikus, optometrista, műszaki szakoktató, a szemüveg- és a kontaktlencse-készítés mestere, vegyésztechnikus. Ő Morvay Miklós, aki most azért lobbizik, hogy a monitor előtt dolgozók éleslátását ne csak az üzem- és szemorvosok, hanem az optometristák is vizsgálhassák. 

 

 Mikor határozta el, hogy ezt a szakmát választja?

Nem látszerész szerettem volna lenni. Egész életemben sportoltam: úsztam, háromtusáztam, aztán jött az öttusa. A nagybátyám, egyben keresztapám, a Népsport főszerkesztője volt, sokszor elvitt magával a sporteseményekre, még Európa- és világbajnokságokra is. Nem volt kérdés, hogy mi leszek: újságíró. Bár Újpesten születtem, szüleimmel egyéves koromban Esztergomba költöztünk. A ferencesekhez jártam gimnáziumba. Emlékszem, harmadikban tanultunk fénytant, a homorú tükrök képalkotásából kellett felelnem. Nem sok sikerrel. Ráadásul még a tanfelügyelő is ott volt az órán. Ha nekem valaki akkor azt mondja, hogy egyszer ez lesz a szakmám, hát biztosan kinevetem! Szóval mondhatom, a sors akarta, hogy az optikai szakmába kerüljek.

Mi hozott fordulatot az életébe?

Egyházi iskolában érettségiztem, és ez 1958-ban azt jelentette, hogy az egyetem bölcsész- és jogi karára nem felvételizhettem. Időközben a szüleim „B” listára kerültek, így mindkettőjüknek fizikai munkát kellett végeznie.

Amikor pályaválasztásra került a sor, édesanyám felment Pestre, hogy tájékozódjon. Két lehetőség közül választhattam: tévéműszerésznek vagy optikai csiszolónak tanulhattam.

A Gamma Optikai Művekbe vettek fel. Szerencsémre. Az ottani kiváló tanároknak köszönhetem, hogy megismertem és megszerettem a szakmámat. Aztán elvittek katonának, ahol fényképész beosztásba kerültem. Később ebből is szakmunkásbizonyítványt szereztem. Míg én a haza légterének a megvédésével voltam elfoglalva, az akkor „divatos” trösztösítés miatt a Gammából az optikai gyártást – a személyi állománnyal együtt – a Magyar Optikai Művekbe (MOM) helyezték át. Leszerelésem után azonban már nem oda, hanem Esztergomba, az akkor három éve megalakult Granvisus Látszerészeti Eszközök Gyárába mentem dolgozni.

Újra visszatért Esztergomba.

Nagyon szép 18 évet töltöttem el ott. Először a kísérleti műhelyben dolgoztam, aztán csoportvezető lettem, a végén az optikai üzletágnak voltam a vezetője.

Idehaza és a régióban megbízható márkanévvé vált a Granvisus. Miért hagyta ott?

Az Ofotért alapító vezérigazgatója, Somogyi Béla elment nyugdíjba, és az én esztergomi igazgatóm, Szilágyi János lépett a helyébe. Egy évvel később, 1982-ben ő hívott Pestre dolgozni. Ott a Magyar Látszerész–Optikus Szövetség főtitkára és az esztergált-kontaktlencse-gyártás vezetője lettem. A szövetség az Ofotért kezdeményezésére alakult meg 1970-ben, melynek elnöke a vállalat mindenkori vezérigazgatója volt.

A szövetség elnökségében a két gyártó, a MOM és a Granvisus, a szemorvosok, a kisiparosok és a Látszerész Szövetkezet képviselői vettek részt. Célja főként a szakmai színvonal emelése, a képzés- és továbbképzés megszervezése, a különböző szektorokban dolgozók munkájának összehangolása volt.

A monopolhelyzetű Ofotért és a „maszekok” érdekei szembekerülhettek egymással. Volt erre megoldás? Akkoriban az Ofotért nemcsak bolthálózattal rendelkezett, hanem a szemüvegkeret és -lencse nagykereskedelme is a kezében volt. A szövetség főtitkáraként feladatom volt ezeknek a feszültségeknek az oldása is. Jó példa volt erre, hogy az akkor a piacon megjelent műanyaglencsével (a CR 39-essel) való ellátás a szűkös gyártási kapacitás miatt akadozott. Az Ofotért először saját üzleteit látta el és utána küldött belőle a többieknek. Komoly harc folyt az érdekek egyeztetéséért. A volt főnököm egyszer meg is kérdezte, hogy kinek az érdekeit szolgálom. Csak annyit tudtam válaszolni, hogy a szakmáét!

Milyen változásokat hoztak a nyolcvanas évek? (…)

Esztergomban tanítani kezdett, majd a Belkereskedelmi Továbbképző Intézetben a felsőfokú optometrista-, látszerészképzés keretein belül egyszerre volt tanuló és tanár. Ofotért, DentalCoop, Optirist, majd MOI alelnök; utóbbitól később életműdíjat is kapott. 

Morvay Miklós teljes élettörténetét, közeljövőre vonatkozó terveit, és az életével kapcsolatos további érdekességeket az Optikai Magazin legfrissebb számában olvashatják. 

Megosztás.

Leave A Reply