„Afrikában csak önbizalom kell” – Biztos ez?

0

Varga Katalin nem kis feladatra vállalkozott. Friss diplomásként fogta magát, megtanult franciául, hogy aztán elutazhasson közel fél évre Kongóba, hogy segítsen egy helyi optika felélesztésében. 

“A kongói politikai helyzet miatt egy évet kellett várnom a kiutazásra. Soha nem volt biztos, hogy tényleg sikerül-e kimenni. Hinni kellett. A várakozás, készülődés remek előszoba volt Kongóhoz. Itt az ember nap mint nap bizonytalanságokkal, várakozással szembesül: lesz-e ma áram? Mikor fejeződik be a munka, amit kértem? Mikor fogják megérteni, amit magyarázok? Mikor lesz végre rend az optikában? Tehát az, amit az ember korlátlan mértékben tud gyakorolni (ha szeretné, ha nem): a türelem.“

Katalin rengeteget készült az útra, mind fizikailag, mind szellemileg, mégis, nem telt el úgy nap, hogy ne érte volna valami meglepetés. Hiába állította össze pontról pontra az oktatás menetét, írta össze a vizsgálati kérdéseket franciául, vagy tervezte el, mivel fogja tölteni az első napokat, már érkezése pillanatában minden terve a kukában landolt. 

“Amikor megláttam az optikában lévő rendetlenséget, káoszt, a rengeteg lencsét össze-vissza a konténerben és a 4 krumpliszsáknyi használt szemüveget, akkor már tudtam, hogy itt az alapokkal kell kezdeni – például, hogy rendet rakunk és megpróbáljuk átlátni a dolgokat. Összeállítottam magamnak vizsgálati kérdéseket franciául, de sokra nem mentem vele, mivel sokszor a páciens nem beszél franciául, csak törzsi nyelven. (…) Egy szó mint száz, nem lehet felkészülni.”

Három nagy feladatköre volt: az optika, a lencse-, illetve keretrendszerezés és az oktatás. Több kongói kolléga is segítségére volt: a “flegmán ülő”, de nagyon érdeklődő és szorgalmas Stephanie, a komolynak nem nevezhető, de nagyon magabiztos üzleti érzékkel megáldott James, az alázatos és nagy tudású optikavezető Matthieu, nem utolsó sorban pedig Patient, aki a fizikai munkák elvégzése mellett alapszinten csiszolni is megtanult.

A csapat: James, Stephanie, Matthieu, Patient

“(…) egy nagyon színes csapattal büszkélkedhetek, akikkel „petit à petit”, azaz szép lassan, lépésről lépésre – ezt a kifejezést itt valamiért nagyon szeretik használni… – egy kicsit romos állapotban lévő optikából együtt egy tiszta, rendezett optikát hoztunk létre. Egy olyan csapat, akikhez igazán élmény volt bemenni reggel dolgozni, akikkel közösen tudtunk nevetni és bosszankodni, ha arról volt szó. Egy csapat, akik hagyták, hogy egy fiatal, fehér lány irányítsa őket, és így, azt hiszem, eredményes munkát tudtunk végezni. Mindenki csiszolódott, formálódott, mert nyitottak voltunk egymásra. “

Katalin elmondása szerint a munka oroszlánrészét a konténerben lévő kb. 25.000 lencse rendszerezése tette ki. 

“Egy zsáknyi és négy polcnyi lencse dobozokban, valamilyen logika szerint rendszerezve, de természetesen soha nem ugyanazzal a logikával. Rengeteg üveg, többféle műanyag, polikarbonát, különböző átmérők, különböző színek. Fel volt adva a lecke egy jó rendszer kitalálásához. Hatalmas élmény volt a munka, rengeteg érdekes, régi és új lencsetasakkal találkoztam, melyeknek egy töredékét a kollázs mutatja be.”

Az optika rendszerezése és az oktatás mellett egy őserdei misszión is részt vett, amely sok szempontból is meghatározó volt számára…

A teljes beszámolót az Optikai Magazin legújabb számában olvashatják! 

Megosztás.

Leave A Reply