Interjú  Balázs Andival

0

Egy lehangoló, problémákkal teli nap után felüdülést jelent riportalanyunkkal beszélgetésbe elegyedni, ha lehetne, mindenkinek receptre íratnánk fel őt. Megtudhatjuk, mi a titka a szemüvegességéről mindig vidáman, lelkesen és szeretettel beszélő Balázs Andinak, a Karinthy Színház művészének.

Hogyan emlékszel vissza, mi volt az első reakciód, amikor kiderült, hogy szemüveges leszel?
Kb. 15 éves koromban rendszeresen fájni kezdett a fejem, ekkor megállapították, hogy rövidlátó vagyok és szemüvegem lesz. Megijedtem. Mi lesz, ha nem lesz kényelmes és akadályozni fog engem mindenben? Amikor viszont elkezdtem hordani, rájöttem, hogy nagyon sokat segít rajtam, így minden félelmem szertefoszlott. Egyre menőbbnek éreztem magam!

Na és a mindig derűs Balázs Andi hogyan tette helyre a látásjavítója miatt olykor piszkálódó egyéneket?
Jöttek persze a megjegyzések és bevallom, volt olyan, amelyik nagyon megbántott. Egy idő után viszont vagánynak éreztem magam benne. Én négy szemmel jobban látok, mint ti! – ez volt a legkedvesebb „visszaszólásom” a piszkálódóknak.
Valahogy az az érzésem, hogy te igyekszel mindenből a jót kihozni. Nálad a szemüvegviselésnek mi jelentette a napos oldalát?
Valóban próbálok optimista lenni. Szerintem egy jó szemüvegkeret öltöztet. Olyan a kínálat, hogy mindenki megtalálhatja a magának legjobban tetsző fazont. A szemüveget én mindig is egy jópofa kiegészítőnek gondoltam.

Az egyéniségedből sugárzó vidámság erősen hat a körülötted lévőkre. Hogy lehet az, hogy mégsem extrémebb keretekben láthatunk?
Nagyon szeretem a klasszikusabb kereteket, de van vagányabb is, csak ahhoz nehezebb öltözni. Volt egyszer egy tűzpiros, amelyet imádtam, de sajnos eltűnt.

Elmondhatjuk, hogy neked a szemüveged a védjegyed. El tudnád képzelni magadat nélküle?
Van kontaktlencsém is, de azt csak a színpadon viselem, vagy olyan eseményeken, ahol a szemüveg esetleg akadályozna. Azoknak a nőknek a csoportjába tartozom, akik szeretnek szemüvegesek lenni.

Az a hír járja, hogy ha találkozol egy szemüveges gyermekkel, akkor odamész hozzá és megjegyzed, hogy milyen menő. Ez hogyan alakult ki?
Nagyon jók az értesüléseid. Valóban így van: Mindig is harcoltam a hátrányos megkülönböztetés ellen. A szemüveges gyerekek sokszor érzik, hogy hátrányban vannak a nem szemüveges társaikkal szemben. Hallgatom a történeteiket és magamat látom bennük. Amíg csak élek, vallani fogom, hogy „szemüvegesnek lenni menő!”

Az iskolakezdéssel kapcsolatban mire hívnád fel a szülők figyelmét?
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a szemüvegviselés vagy egyéb látásjavító eszközök használata fontos már egészen kis korban. Ha egy kisgyerek fejfájásra panaszkodik, sajnos szinte csak legutoljára merül fel, hogy valamilyen látásprobléma van a háttérben. A mai világban minden adva van ahhoz, hogy megfizethető és igenis menő szemüvegkeretekkel tegyük magunkat különlegessé. Nem különbözünk mi, szemüvegesek, hanem különlegesek vagyunk!

Az interjú az Optikai Magazin 2018/03-as számában jelent meg.

Megosztás.

Leave A Reply