Kontaktlencse-illesztés gyermek- és csecsemőkorban I.

0

A 14 éves kor alattiak szemvizsgálata szemész szakorvosi végzettséghez van kötve. Emiatt ebben a korosztályban a kontaktlencse illesztését is csak szemész szakorvosok végezhetik el. Mégis érdemes ismerni a lehetőségeket, hiszen a kontaktológia egyik izgalmas határterületéről van szó. A tanulmány I. részében a gyermekkori lencseillesztés kockázatáról és komplikációs rátájáról lesz szó. A II. részben bemutatjuk a lencseillesztést, korcsoportoknak megfelelően, a gyakorlatra koncentrálva.

A kontaktlencse illesztése orvosi értelemben nincs életkorhoz kötve. Ez azt jelenti, hogy meghatározott indikációval bármilyen típusú (kemény, lágy, hibrid stb.) kontaktlencse illeszthető bármilyen életkorban. Tekintettel a korosztály nagyfokú kiszolgáltatottságára, a lencseválasztás során a biztonság a legfontosabb szempont. Tisztában kell lenni az egyes lencsetípusok korosztályok szerinti komplikációs rátájával, hiszen nekünk úgy kell kontaktlencsét választanunk, hogy meg tudjuk győzni az aggódó szülőt döntésünk helyességéről.

Mekkora a kockázata a gyermekkori lencseviselésnek?
A kontaktlencse-viselés legsúlyosabb szövődménye a szaruhártya-gyulladás (ún. infiltratív szövődmény), amely kezelés nélkül maradandó látáskárosodást okozhat. A CLAY-tanulmányban 3549, 8 és 33 év közötti fiatal lágykontaktlencse-viselésének komplikációit vizsgálták és azt tapasztalták, hogy 8-15 éves korban sokkal kevesebb komplikáció fordult elő, mint 15-25 éves kor között. Ugyanebben a tanulmányban mutatták ki, hogy a multifunkciós tárolószerek önmagukban 2,86-szor növelik a szaruhártya-gyulladások gyakoriságát. A lágy lencsék anyagával kapcsolatban bebizonyosodott, hogy a szilikon-hidrogél anyagok 1,85-ször növelik az infiltratív szövődmények valószínűségét a hagyományos hidrogélekhez képest.

csecsemo-reslampas-vizsgalata

Csecsemő réslámpás vizsgálata

A viselési móddal (egynapos–kiterjesztett–folyamatos) kapcsolatban a CLAY-tanulmány kimutatta, hogy a 6 egybefüggő éjszakán át viselt kontaktlencse 2,37-szer növeli az infiltratív komplikációk gyakoriságát a naponta cserélt lencsék viseléséhez viszonyítva.

A lencseillesztés során ismerni kell, hogy milyen lencsetípus mekkora kockázattal jár. Stepleton 2008-ban publikált közleményéből kiderül, hogy több mint 35000 ausztrál kontaktlencse-viselő életét követték egy évig és feljegyezték a kialakuló infiltratív szövődményeket.  A tanulmány a mai napig hivatkozási alap az egyes lencsetípusok okozta szövődmények összehasonlítása során.

A lencseanyagok és viselési módok szerint az alábbi módon nő a kockázat Stepleton tanulmánya alapján:

  • Kemény, gázáteresztő (RGP) – 1,2/10000*
  • Egynapos viselésű, hagyományos hidrogél – 1,9/10000
  • Egynapos, eldobható, hagyományos hidrogél – 2,0/10000
  • Egynapos viselésű szilikon-hidrogél – 11,9/10000
  • Kiterjesztett viselésű szilikon hidrogél – 25,4/10000

(1,2/10000 = 1,2 infiltratív szövődmény 10000 kontaktlencse-viselőre vonatkoztatva)

Kimutatták, hogy fokozott kockázatot jelent a férfi nem, az alacsonyabb szociális státusz és a dohányzás, amely gyakran már érinti a 14 év alatti korosztályt is.

Lipson hosszú távú, lágy kontaktlencsés vizsgálata során is bebizonyosodott, hogy 12 év alatt biztonságosabb a lencseviselés, mint idősebb korban. Ennek valószínűleg fejlődés-biológiai és lélektani okai vannak. 12 éves kor alatt a szülő felelőssége a lencsehasználat, emiatt a gyermekek szorosabb kontroll alatt állnak, mint 14 éves kor felett. Pubertás előtt a gyermekek maguk is igyekeznek a szülői igényeknek és elvárásoknak megfelelni, emiatt a lencsehasználat higiéniás követelményeit következetesebben teljesítik. Ez a rendszer borulhat fel a pubertás alatt, illetve után. További „nehéz” életkornak számít a főiskolás–egyetemista kor, amelynek során szintén gyakrabban fordulnak elő szövődmények.

Az éjszakai kontaktlencse (éjszakai orthokeratológia) kockázata

Van Meter 79 tudományos közlemény eredményeit összesítve kereste a választ arra a kérdésre, hogy mennyire veszélyes az orthokeratológia. Az a konklúzió született, hogy a szövődmények előfordulási gyakorisága nem adható meg pontosan, mivel többnyire rövid idejű és kis esetszámú vizsgálatok eredményét közölték. Bullimore több mint 1300 gyermek és felnőtt éjszakai orthokeratológiai lencseviselését követte nyomon. Megállapította, hogy a kemény kontaktlencse éjszakai használata nem jelent nagyobb kockázatot a lágy lencse ilyetén használatához képest.

kontaktlencse-okozta-perilimbalis-fekely-es-beszurodes

Kontaktlencse okozta perilimbális fekély és beszűrődés

Mindezek ismeretében sem mondható el, hogy a gyermekkori éjszakai kontaktlencse-viselés biztonságos volna. Több közlemény számol be arról, hogy ha nő a gyermekkori lencseillesztések összmennyisége, akkor jelentősen nő a fent említett súlyos infiltratív szövődmények gyakorisága is. Ez ugyan többnyire a Távol-Keletre és az éjszakai lencseviselés elterjedésének korai időszakára vonatkozik.

Taiwanban, ahol a rövidlátóság nagyfokú elterjedése miatt megnőtt a gyermekkori éjszakai orthokeratológiai lencseillesztések száma, kimutatták, hogy négy év alatt a szaruhártya-gyulladások előfordulása is a duplájára nőtt. Mindehhez hozzájárul, hogy olyan fertőző szemfelszíni betegségek is megjelentek, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Ilyen például a kétoldali Acanthamoeba fertőzés, amely megkésett terápia esetén is maradandó látásromlást eredményez a lencseviselőnél. A szokatlan szaruhártya-gyulladást éjszakai orthokeratológia kapcsán jegyezték fel. Noha ilyen közlemény a nyugati világról nem jelent meg, az óvatosság feltétlenül indokolt.

Mit tehetünk a kockázat csökkentése érdekében?

A CLAY-tanulmány rámutatott arra, hogy a lencseviselés során fokozott kockázatot jelent a multifunkciós tárolófolyadék használata, a folyamatos és kiterjesztett lencseviselési mód, valamint a szilikon-hidrogél lencseanyag. A szilikon-hidrogél kontaktlencsék viselését nem vethetjük el, hiszen a Dk/t értékük többszöröse a hagyományos lencseanyagokénak. Azt, hogy milyen kontaktlencsét javasolunk, meg kell tehát előznie egy alapos mérlegelésnek, amelyben szerepet játszik az ismert szövődményráta, a rendelkezésre álló paraméterek, az oxigén-áthatolási érték stb. Tárolófolyadéknak a peroxidos rendszereket javasolják. 14 éves kor alatt tilos a kiterjesztett vagy folyamatos lencseviselés, azaz nem szabad a lágy lencsét éjszaka, alvás során viselni. Az éjszakai lencseviselés tilalma természetesen nem vonatkozik az orthokeratológiai kontaktlencsékre.

A higiéniás útmutatás betartása tehát nagyon fontos. A leggyakoribb hibaforrások a következők:

  • a lencsetároló folyadék nem megfelelő cseréje
  • a lencse nem megfelelő vagy hiányzó dörzsölése
  • a tárolótokok ismételt használata új doboz folyadék felbontása után
  • klórral vagy hővel történő dezinficiálás

A kontrollvizsgálatnál szigorúan a használati idő végén, délután kell a réslámpás vizsgálatot elvégezni úgy, hogy a kontaktlencse már reggel óta a szemen legyen. Ha felrakódást, depozitumot látunk a lencse felszínén vagy a szemfelszín állapota indokolja (pl. papillák a tarsalis felszínen stb.), akkor elrendelhetünk egyéb tisztítófolyadékokat is.

Úszás és fürdőzés

Gyakori kérdés a kontaktlencse viselése úszás vagy fürdőzés során. A vezető véleményformáló amerikai társaságok, úgymint a U. S. Centers for Disease Control and Prevention, FDA (Food and Drug Administration), American Optometric Association, American Academy of Optometry, American Academy of Ophthalmology, egyöntetűen és határozottan tiltják a kontaktlencse viselését úszás és fürdőzés közben. A tiltás vonatkozik az úszómedencére, a természetes vizekre és a csapvízre is. A nap során viselt lencsét tehát az esti fürdés vagy zuhanyozás előtt kell kivenni.

Tudja-e a kisgyermek kezelni a lencsét?

A kontaktlencse megfelelő kezelésének kulcsa a motiváció és a támogató családi háttér. Általában a 6 éves kor a vízválasztó. Ez alatt a gyermek maga nem akarja a lencsét, a kontaktlencse-viselést a szülő forszírozza, aki tudja, hogy gyereke jövője szempontjából ez előnyös. 6 éves kor alatt tehát a szülőt kell megtanítani, hogy a kontaktlencsét kezelje. Ez pár hónapos korban nagyon nehéz, de a látás-rehabilitáció reménye át kell, hogy segítsen a kellemetlenségeken. A 2-3 éves gyermek fél év alatt teljesen megszokja és elfogadja a kontaktlencsét. Ki is veszi (ha kell, ha nem), a kontrollok során tehát mint veszélyforrásra erre is figyelni kell.

Az iskoláskorú gyermek szabálytisztelete, felelősségérzete és finommotoros mozgáskészsége (azaz a kézmozdulatai) sokat fejlődnek, így 6-8 éves korukban többnyire megtanítható a kontaktlencse kivétele és betétele. Fontos, hogy előtte a szülő elmagyarázza, miért is fontos, és a gyermek is akarja a kontaktlencsét. A kontaktlencse-viselés felelősségét a szülő is viseli, ezért fontos, hogy a betanításnál jelen legyen, és ha igény mutatkozik rá, bizonyos részfolyamatokat (esetleg a teljes lencsekezelést) ő végezze.

Általánosságban elmondható, hogy az éjszakai kontaktlencse kezelése egyszerűbb és biztonságosabb, mint a lágy lencséé. Az éjszakai lencse nem hagyja el a lakóhelyet (gyakran a gyermekszobát sem), a kivétel és a betétel a szülő által teljes mértékben kontrollálható. A lágy kontaktlencse nappali viselése során utazás, iskolai és sporttevékenység zajlik. Ha eközben válik kényelmetlenné a lencse, a kivételhez és a tisztításhoz nincsenek meg mindig a higiéniás feltételek.

Az életkori sajátosságokról, a leggyakoribb illeszthető lencsetípusokról a magazin következő számában lesz szó.

KÉPEK FORRÁSA: DR. TÖNKÖL TAMÁS
SZERZŐ: DR. TÖNKÖL TAMÁS

Megosztás.

Leave A Reply