“Nekem mindig sokat jelentettek az emberi kapcsolatok.” – Beszélgetés dr. Feminger Andrea kontaktológus szemorvossal 

0

Rögtön a rendszerváltás után, 1992-ben az elsők között nyitott magánrendelőt a szemorvos dr. Feminger Andrea kolleganőjével, dr. Tóth Eszterrel. A rendelő ma is működik: a siker kulcsa valószínűleg az, hogy amikor az élet belerántotta őket az új dolgokba, például a kontaktológiába, sosem hátráltak meg.

Amikor egy szakembert fel kell keresni szemészettel kapcsolatos kérdésben, általában dr. Feminger Andrea nyilatkozik. Pedig ő sosem jelentkezett, mindig csak valaki beajánlotta. Mivel fontosnak tartja az ismeretterjesztést, szívesen vállalja.
“Noha a páciensek egy része manapság már sokkal tájékozottabb, mint korábban, de sokan el se jutnak a rendelőbe a problémáikkal. Szeretném ezeknek az embereknek is elmagyarázni a legfőbb tudnivalókat, hogy megértsék, mire kell odafigyelniük. A tájékoztatás, a felvilágosítás szakmailag nagyon hasznos lehet és én szeretem is ezt csinálni.”
Bár szakmájában elismert, munkája egyben a hivatása is, sokáig nem tudta eldönteni, hogy “mi legyen, ha nagy lesz”. Szerette az iskolát, kiemelkedően jó sportoló is volt, sőt, zenei tehetsége is van – az éneklés máig is elválaszthatatlan része életének.
“Talán negyedik gimnáziumban gondoltam úgy, hogy megpróbálom az orvosit. Nem akartam megváltani a világot, de volt bennem egy karitatív érzés, hogy segítsek az embereken. Akkor elkezdtem biológia előkészítőre járni. Elsőre sikerült a felvételim, ami határtalan boldogsággal töltött el, de egy kicsit meg is ijedtem. Szerettem volna az egyetem előtt néhány évig a „való világgal” ismerkedni. Elmenni esetleg betegtologatónak, ápolónak, vagy más hasonlókat csinálni…”
Az írásbelije nagyon jól sikerült, a felvételin pedig maximum azzal volt probléma, hogy nem számított jó “kádernek.” Felvették és elkezdte az orvosit.
Még az egyetemen TDK-s (tudományos diákkörös) volt a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében. Ott maradt a végzés után két évig és részt vett az alapkutatásban, az agykutatásban, dr. Palkovits Miklós laboratóriumában.
“A ma is dolgozó, 85 éves professzor úr, akit kétszer jelöltek Nobel-díjra, „félelmetes” koponya. Sokat tanultam tőle. A kutatómunka mellett diákokat is oktattam. Azt gondoltam, hogy majd kialakulnak a dolgok. Egy idő után azonban kezdtem érezni, hogy ez nem
az én világom, hiányoztak a betegek.”
Ekkor került az Országos Idegsebészeti Intézetbe labororvosnak, ahol megint csak két évig maradt, közben átjárt a szomszédos kórházba éjszakai ügyeletet tartani. De még mindig hiányzott valami. Miután „kitalálta” magának a szemészetet, egy ajánlólevéllel a MÁV-kórház szemészetére került 1985-ben.
“Hamarosan megszületett az első lányom, 1989-ben letettem a szemészeti szakvizsgát és utána jött a második baba. De már nem mentem vissza a kórházba, mert a két kicsi mellett ezt nem vállaltam. Aztán jött a rendszerváltás…”
Egy kolléganőjével közösen magánrendelőt nyitottak, amely bár nem indult zökkenőmentesen, végül jó döntésnek bizonyult; még ma is működik.
“…Alig telt el egy kis idő, amikor bejött hozzánk egy ember azzal a kérdéssel, hogy illesztünk-e kontaktlencsét. Mondtam, hogy nem illesztünk. „Miért nem?” – hangzott a kér- dés. Mondtam, mert nem értünk hozzá. „Az nem érdekes” – jött a reakció, majd megtanítjuk… így kezdődött. Az élet belerántott bennünket az új dolgokba. Mellesleg tényleg nem sültek el rosszul a dolgok, hiszen az említett emberrel a mai napig jó kapcsolatban vagyunk.”
Elkezdték tanulni a „szakmát”. Korábban csak az Ofotért foglalkozott kontaktlencsékkel, de a rendszerváltás után már sorra megjelentek a külföldi cégek az országban és igyekeztek minél hamarabb, minél nagyobb szeletet kihasítani a piacból. Ennek érdekében kontaktológiai továbbképző tanfolyamokat indítottak. Kollégnaőjével nemcsak ezeken vettek részt, hanem elmentek a klinikákra is tanulni.
“Aztán 1995-ben letettem a kontaktológus szakvizsgát.”
Megőrizte függetlenségét, és addig fejlesztette magát, míg aztán már ő tanította a szakmát. Tagja a Magyar Kontaktológiai Társaság vezetőségének, tagja számos hazai szakmai szervezetnek és az Európai Szemorvosok Kontaktlencse Társaságának. Ma is aktív, rendszeresen publikál, és úgy tűnik, van még benne bőven lendület…
A szakma egyik legelismertebb emberével, dr. Feminger Andreával készült teljes riportunkat az Optikai Magazin legújabb számában olvashatják!

Megosztás.

Leave A Reply