Régen minden jobb volt!

Számomra sosem volt kérdés a korábbi Optika Hungary kiállításoknál sem, hogy megyek-e, viszont az idei évben egy másik szerepben érkeztem a Millenáris B épületébe. Szervezőként. Amikor jelentkeztem a Magyar Optikus Ipartestület elnökségébe, azért tettem, mert vágytam arra, hogy a lelkesedésemmel aktívan tudjak tenni a szakmámért, pedig tudtam, ez egy olyan feladat, ami ismeretlen kihívásokat tartogat számomra és sokszor próbára fog tenni. Még szerencse, hogy nekem pontosan ez a lételemem.

A kiállítást megelőző szervezéssel töltött 10 hónap alatt, hamar értelmet nyert számomra a Dr. Séllei Beatrix pszichológus által megfogalmazott mondat, mely szerint: „Ha valami állandó, akkor az a változás”. Álltunk az új elnökséggel a hatalmas feladat előtt, hogy egy három évtizedes tradícióval rendelkező rendezvényt megszervezzünk, ami önmagában is emberpróbáló folyamat, és ezen felül pedig már gyakorlatilag az első perctől kezdve gyökeres változásokra kötelezett minket az élet. Az emberi lélekben a változásokat nagyon erősen körüllengi a bizonytalanságtól való félelem érzése, ami egy egyénnek mindig fajsúlyosabb, mint az újdonság iránti várakozás izgalma vagy végül a nyereségünk öröme. A Club Tihanyba 30 évig bebetonozott rendezvényt nemhogy másik helyre, de másik országrészbe kellett költöztetnünk, és mindezt úgy, hogy tudtuk, nem fog elsöprő sikert aratni a helyszínváltozás az optikai társadalomban, bármennyire is igyekszünk. Én személy szerint, amikor belevágtam a feladatba azon gondolkodtam, milyen érdekes ellentmondás az, hogy valami tisztaszívből jót szeretnék tenni a szakmabeli kollégáimért és úgysem tudok, hiszen egy közhellyel élve, „úgysem tehetek mindenkinek jót”. 

Kis Arnolddal, a Magyar Optikus Ipartestület elnökével, 2023. 04. 16-án vasárnap délután egy „Hogy érezted magad?” beszélgetéssel összegeztük a kiállításon tapasztaltakat az Optikus Színpadon. Én egy akkor feltett kérdésre azt mondtam, „a kiállításról nekem adataim nincsenek, de érzéseim annál inkább” és mostani beszámolómat is ennek szellemében írtam meg. 

Korábban sosem jártam a Millenárison, de amint megláttam a helyszínt, biztos voltam benne, hogy a szakmánk ilyen színvonalú miliőt érdemel. 2023. április 14-én pénteken reggel, az érkezésemkor még hatalmas volt az építkezés és ezzel egyenes arányosságban az állandóan felmerülő és megoldásra váró feladatok listája is a kiállítók részéről, hiszen mindenki a szebbnél szebb kiállítási területének kialakításán fáradozott. A hosszú építési nap eltelt, minden stand meg is szépült és amikor késő este sokadszorra is elpróbáltam a másnap délutáni kommunikációs témájú előadásomat, arra gondoltam, ha már ezután a 12 kimerítő óra után ilyen nehézkes megtalálnom a szavakat, mi lesz velem holnap délután 16:20-ig, amikor ki kell állnom a színpadra a „kommunikációról kommunikálni”. Behunytam a szemeimet, arra gondoltam, hogy márpedig most muszáj lesz gyorsan és sokat pihennem, valamint ismét tulajdonképpen magamnak alakítottam így ezt az élethelyzetet, amit még abban a pillanatban sem bántam, inkább izgatottan vártam. Másnap, szombat reggel segédkeztem az optometristák regisztrációjánál és a kígyózó sorokban rengeteg kedves ismerőssel találkoztam. Ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott a sok mosolygós és vagány szemüveges arc. Éreztem, hogy mennyire jól tud esni mindenkinek egy kedves szó és őszinte mosoly, nekem pedig már akkor értelmet nyert a rengeteg extra munkaóra, amit a szervezéssel töltöttem.

Rendkívül fontosak az itteni találkozások. Az optometrista pontgyűjtő előadásokra ismételten teltházas jelentkezés volt, így nekem már csak a sosem túl népszerű első sorban szorult hely, de én kifejezetten örültem neki, hiszen most egészen közelről hallgathattam Dr. Kovács Illés, Dr. Gáspár Beáta, Prof. Dr. Nagy Zoltán Zsolt, Molnár Judit és Dr. Tönköl Tamást kiváló előadásait. Újra és újra eszembe jutott az első „Tihany-élményem”, amikor még a Semmelweis Egyetem hallgatójaként, csak áhítozva hegyeztem a füleimet a Levendula terem felé. Azok az emberek, akiknek a könyveiből és óráiból a tudásomat szereztem, nemcsak egy aktualitásokat ismertető előadással lepték meg a hallgatóikat, hanem a klinikai tapasztalataikat is megosztották velünk, és ami ezen felül pedig hatalmas büszkeséggel tölt el az egyik szervezőként, hogy egészen a délután végéig ott tartózkodtak a rendezvényen, szemmel láthatóan jól érezték magukat a szakmai közösségünkben. Lenyűgöző, hogy milyen ütemben fejlődik a diagnosztika és lehetőségem nyílt kollégáimmal a délutáni optometrista workshopok alkalmával részletesen megismerni a legmodernebb eszközöket, melyekkel rövid idő alatt elvégezhető interferometriai-, könny-meniscus-, NIBUT- és infravörös fénnyel történő meibográfiai mérés is, valamint jó hír, hogy a délutánra elfáradt szemeim, annyira nem minősülnek száraznak, mint gondoltam.

Korábban egy számomra nagyon kedves optometrista kolléganőm, azt mondta nekem a kiállítás előtt, hogy olyan sűrű programot szerveztünk, hogy alig lesz ideje végignézni a kiállítást. Én mindezt a bőrömön is tapasztaltam végül, hiszen annak ellenére, hogy nem sok standnál nézelődtem, még a saját kommunikációs előadásomra is szinte úgy estem oda az Optikus Színpadhoz. Én a felkészülésem során a mondanivalómat mindig vázlatba keretezem és sokszor el is próbálom amit végül prezentálok, mert az engem foglalkoztató témákról szenvedélyesen és kifejezetten sokat tudok beszélni, de nem célom, hogy a csapongó gondolataim elvegyék a fókuszt a legfontosabb üzeneteimről. És ha már érzések, a segítő szakmákban – mint például az optometrista - dolgozókhoz hasonlóan, egy előadó is folyamatosan vágyik a visszajelzésekre, hiszen kifejezetten magányos tud lenni a színpadon egyedül. Én most először tapasztaltam, hogy a kollégák fotókat is készítenek a szerkesztett diáimról, amit kifejezetten elismerésként éltem meg, jó érzés ha másnak is vicces amit humorral közelítek meg, és nem utolsó sorban megnyugtató, hogy valószínűleg megfelelően fogalmaztam meg az üzenetemet.

Este az egész napos feszített tempót szokás szerint egy bulival vezette le az optika szakma, mérhetetlenül örültem, hogy miután egy kicsit lelkesítettük a táncolókat, végül egy hatalmas „vonatozással” zárták a rendezvény szombati napját. A szervezés során a legszenzitívebb kérdés egyértelműen az volt, hogy az esti buli tudja-e hozni a tihanyi éjszakák színvonalát, én személy szerint hajnal kettőkor hatalmas mosollyal az arcomon feküdtem le és a vasárnap reggeli tekinteteket megfigyelve, biztos vagyok benne, hogy volt, aki nálam még sokkal tovább is bírta.

A vasárnap számomra életem legfontosabb szakmai eseményét tartogatta a diplomaosztóm óta, mert aznap 14:20-kor zajlott az első Optometrista kerekasztal beszélgetés, amelyet én álmodtam meg, szerveztem és vezettem moderátorként. A résztvevők Dr. Domsa Patrícia, Dr. Kovács Illés, Réz Kata, Nyakas Márta és Karvázy Attila voltak, akik a hétvégi időpont ellenére mindannyian megtiszteltek minket a jelenlétükkel, mert fontosnak tartották, hogy érdemben értekezzünk az optometristákat érintő legfontosabb kérdésekről. Prof. Dr. Nagy Zoltán Zsolt ezt a napot is velünk töltötte, az első sorból hallgatta érveléseinket és nagyon lelkesen hozzá is szólt, ami biztosított engem afelől, hogy a megvitatott kérdések fontosak és rengeteg lehetőség van egymás munkájának támogatására a szemész szakorvosok és az optometristák között. 

Jómagam is meg szoktam annak idején látogatóként kérdezni, hogy „Miért nincsen minden évben kiállítás?”. Most szervezőként azt tapasztaltam, hogy az átlagos lépésszámom az elmúlt napokban körülbelül 20.000/nap volt - ami egyébként nem kiemelkedő nálam, hiszen sokat sétálok -, de azt tekintve, hogy sokszor egyáltalán nem volt nálam a telefonom, valamint órákat töltöttem előadásokon ülve, egészen meglepett az eredmény. Ahogy visszatekintek és mérlegelek, bármikor újra beletenném szívem-lelkem a szervezésbe és nagyon szívesen meg is teszem akár évente, hogy a szakma elkerülhetetlen változásait minél szerencsésebben előnnyé tudjuk kovácsolni. 

Ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ott lehettem és kaptam teret megvalósítani az elképzeléseimet, nagyon hálás vagyok a szervező társaimnak és az összes kedves látogató kollégának.