Stohl András: Nem vagyok ideális szemüvegviselő

0

Stohl András: Nem vagyok ideális szemüvegviselő, mondja az ismert színész. De kezdjük az elején!

Mióta hordasz szemüveget? Hogyan éled meg a szemüvegességed?

Gyerekkorom óta hordok szemüveget, mindig is rövidlátó voltam. Most mínusz kettes a szemem. Az általános iskolában nem hordtam – főleg hiúságból –, úgy éreztem, hogy sebezhető lettem. Akkoriban „ciki volt” szemüvegesnek lenni. A gimnáziumban már elkerülhetetlen volt. Egyszerűen nem láttam a táblát. De még mindig csak hébe-hóba volt rajtam, mert rendszerint a tanári asztal előtti padban kellett ülnöm – micsoda mázli! –, hiszen rendkívül rossz gyerek voltam. Innen viszont még viszonylag jól láttam a táblát.

Próbálkoztál kontaktlencsével?

Amikor bejöttek a kontaktlencsék, én is elkezdtem kontaktlencsét hordani, de egészen egyszerűen lusta voltam hozzá, például nem figyeltem, mikor járnak le. A szemüveg- és kontaktlencseiparnak nem vagyok ideális alanya. Most is csak ez az egy szemüvegem van, amit láthatsz is rajtam.

Mennyi időnként veszel új szemüveget? A divat mennyire befolyásol ilyenkor?

Akkor, amikor eltörik. Sajnos a divattal sem foglalkozom, és tudom, hogy kellene egy tartalék szemüveg.

Hogyan boldogulsz szemüveggel vagy anélkül a színpadon, ott viselsz-e kontaktlencsét?

A színpadon nem hordok szemüveget. Nagyon kevés olyan darab van, amelyben szemüveges lehetek, de most A testőr című Molnár Ferenc-darab épp ilyen.

A kellékes választ neked keretet?

Általában a ruhához választunk keretet és a rendező hagyja jóvá az egészet. A testőr című darabban például a saját, jelenlegi szemüvegemben játszom. Semmi nem volt elég jó. Hol Kern Andrásnak nem tetszett, hol a rendezőnek, Valló Péternek. Végül is abban maradtunk, hogy ne legyen túlságosan hangsúlyos a szemüveg, ezért maradtunk a saját szemüvegnél. Ebben a darabban, ami eredetileg az első világháború idején játszódik, ez nem probléma, mert a rendező kicsit kortalanná próbálta tenni a cselekményt. Egyébként szemüveg nélkül játszom. Azt is szoktam viccesen mondani, hogy legalább nem zavar a partner tekintete.

És a közönségé?

Ebből a szempontból még hasznos is. Bátran ki tudok fordulni feléjük, ha nincsen rajtam szemüveg és tudok a nézőkhöz beszélni, mert nem zavar az, amit láthatnék. Sok kollégát zavar, ha látja azt, hogy nagyon tetszik a darab, de az is, ha nagyon nem. Ki tudja zökkenteni a színészt előadás közben.

A sportolásnál mi a helyzet? Lovagolsz, vadászol…

A lovaglásnál és a vadászatokon is mindig viselem a szemüveget, de itt mindig egy plusz mozdulatot kell tennem a célzás miatt: fel kell hajtanom a szemüveget. Ebből a szempontból talán mégis jobb lenne a kontaktlencse… Ennek ellenére, ha jól meggondolom, elvagyok én ezzel a „szemüvegességgel”!

Megosztás.

Comments are closed.