Szemüvegek és a Műhely I. - „A fejlődés maga a szakértelem.”

Ezt a cikket egyfajta bevezető cikknek szánom. Könnyen lehet – remélem – hogy az emberek nagyrészének semmi újdonság nem lesz benne. Ha mégis, vagy másképpen gondolod, akkor beszéljük meg akár személyesen egy kiállításon, vagy írd meg véleményedet és vitassuk meg a témát! 

Hol kezdődik egy szemüveg és a műhely kapcsolata? Szerintem már az eladásnál! Vallom, hogy nem lehet valaki profi eladó/értékesítő, ha nincs némi műhelyes tapasztalata, és nem lehet valaki profi műhelyes, ha nincs némi eladói/értékesítői tapasztalata. Természetesen az eladás már a vizsgálóban elkezdődik, de ez egy másik történet.

Sok szemüveges embernek nem csak „kis” dioptriája van és határozott elképzeléssel rendelkezik, hogy milyen keretet szeretne. A végeredmény alakulására pedig komoly ráhatásunk van, már az első keret próbálgatásoktól kezdve. Az egyik legrosszabb forgatókönyv, ha vevőnk úgy indít: a vizsgálat ingyenes ugye, olyan fazont szeretnék mint az előző szemüvegem, és a lehető legolcsóbb lencsékkel... Szerencsére nem csak ilyen vevők vannak és megkérdezhetjük, hogy elégedett volt-e a korábbi szemüvege minőségével és milyen volt a látásélménye? És itt nincs rossz válasz! Ha vevőnk azt mondja, hogy minden oké, akkor egy kitaposott ösvényt kell csak szélesítenünk. Ha azt mondja, hogy nem teljesen oké, akkor rajtunk áll, hogy tőlünk elégedetten távozzon és vissza is jöjjön, később/küldje ismerőseit-családtagjait.

Na, de hogy jön ehhez a műhely, vagy a műhelyes tapasztalat, műhelybe küldés? Az első szempont, hogy a kiszemelt keret legyen megfelelő az adott dioptriához, amit bele szeretnénk tenni. Például nagy dioptria esetén (+/- 7 és fölötte) szerintem nem a legszerencsésebb a fúrt keret. Nem lesz olyan esztétikus az oldala, „nincs keret” de „nem is lát ki” oldalt, fölötte stb. És itt jön egy fontos dolog a fúrt/damilos keret vállalásánál, vagyis kérdezzünk rá mindenre (mint a fotóboltban az eladó a filmhívásnál): Szeretne polírozást a lencsékre? Milyen legyen matt, fél fényes vagy teljesen fényes polírozott? A szélezés is legyen lepolírozva? Legyen esetleg elöl normál, de hátul-oldalt jobban lecsapott szélezés és minden teljesen fényesre polírozva? Ha az előző pl. damilos szemüvegénél a lencsék mattra vannak hagyva és vevőnk szerint még senki nem kérdezett tőle ilyeneket, akkor értékelni fogja az extra törődést. Ha a választott (fúrt-damilos) keret picit keskenynek tűnik, javasoljuk a lencsék szélesítését, multifokális lencsénél a mélyítést, vagy akár a lencsék formaváltoztatását is. Egy igényes vevőnél ne legyünk lusták a - remélem – minden optikában megtalálható kézicsiszolóval egy sablont készíteni, amit a keretben megmutathatunk neki, és fel is próbálja. Ezzel pontosabb feljelölést készíthetünk vagy éppen rávilágíthatunk további módosítás szükségességére. Természetesen tesszük ezt szakértelemmel, figyelembe véve a lehetőségeket, szépérzéket, akár az optimált átmérőben gyártott lencséket. A keret nélküli polírozás becsillanhat, nagyobb dioptriánál őszintén megmondjuk, hogy nem lesz szép, és ha jól kommunikálunk a vevőnk felé könnyebben terelhetjük mondjuk egy teli műanyag keretre. Egyszerűen és érthetően elmagyarázva neki, hinni fog a „műhelyes” szakértelmünknek, mivel ő is egy valóban szép szemüveget szeretne, ami illik a személyiségéhez. Természetesen egy teli műanyag keretnél is kérhetünk döntöttebb fazettát, amitől nem lesznek „szétdobódva” a szárak, kérhetünk nagyobb hátsó szélezést, valamint fényes polírt a teljes fazettára és szélezésre! Ezekkel és egy jól megválasztott törésmutatójú lencsével, a kerethez passzoló enyhe átmenetes színezéssel + eltalált rétegszínnel szuper szemüveg készíthető, amit vevőnk örömmel fog hordani és büszkén mutogatja majd családjának/ismerőseinek. 

Na, de hogy jön ehhez a műhelyes tapasztalat? Ha vevőnk beleszeretett a színes műanyag keretbe, elkészült a szemüveg, de csúszkál rajta, nem ott van a fókusz, hanem fölötte picivel és nem is tetszik neki mégse a fényes polír, zavarja, „asztalra csapja és angolosan távozna”. Ekkor érdemes megkínálni egy jó kávéval és addig megoldanunk a problémáit (lehet mi hibáztunk valamit, rosszul volt a fején a keret, vagy túl sokan voltak egyszerre a boltban, miközben mi, egy potenciális tolvajt figyeltünk…. ki tudja, bármi lehetett). Az elkészült műanyag szemüveget szükség szerint egy csendes és jól szabályozható pl. GFC keretmelegítővel fejre adaptálhatjuk, a fém szárból le is vághatunk ha hosszú. A lencsék oldaláról is leszedhetjük a polírozást amihez csak egy nagyon finom csiszolópapírra lesz szükség (műhelysarokkal rendelkező optikában szerintem alap, mivel a több éves lerakódott kosz eltávolításban is segít, ha az ultrahangos tisztítónk nem bírja), kis csiszoló mozdulatokkal eltűntethetjük a polírt és megint matt lesz a lencsénk oldala és szélezése. Ha kell a magasságon is emelhetünk 1-1,5 mm-t egy jófajta öntapadós orrtámasszal, ami későbbi „töri az orrom” esetén is jól jöhet akár műanyag kereteknél, akár fa kereteknél. Természetesen kiadása előtt MINDIG ellenőrizzük vissza az elkészült szemüveget, ha nem tökéletes, ne is hívjuk fel a vevőnket. 

Az elégedetten távozó vásárló, az anyagiakon túl, jó érzéssel tölti el az embert, hiszen sikerült sokkal jobb, szebb és esztétikusabb szemüveget készítenünk neki, mint az előzője volt. 

Miről esett szó nagyon érintőlegesen, szinte csak megemlítve eddig (amikről később akár külön cikkeket lehet írni)? A megfelelő keretajánlás, keretforma módosítás, nagyobb dioptriák polírozása, szélezése, fazetta döntés, optimált átmérő, színezés, rétegszín, nagy dioptria esetén fúrt keret lebeszélés, fejre adaptálás, polír eltávolítás, felragasztható orrtámasz, elégedett vásárló.

Van véleményed? Vitassuk meg az Optikai Magazin Facebook csoportjában!