Trükkös bolti tolvajok

0

A bolti tolvajok továbbra sem adják fel.  Kamerarendszerek és tükrök felszerelése, biztonsági személyzet alkalmazása, továbbá áruvédelmi rendszerek üzembe helyezése sem garantálja 100 %-os biztonsággal az áruk megóvását. Sőt, a meglehetősen szigorú BTK- módosítás sem fékez meg minden áruházi szarkát.

Agyafúrt lopási módszerek, trükkök sokasága nehezíti meg a kereskedők és a biztonsági személyzet dolgát. A tolvajok többnyire segédeszközökkel érkeznek. Kezükben kézitáska vagy szatyor. Ruházatukon nagy zsebek, kapucnik találhatók. Gyakran a pulóver vagy az esőkabát sem pusztán véletlenül és divatból van a vállukra dobva. Vannak aztán olyanok, akik a szokásostól merőben eltérő – esetenként szubkultúrára jellemző – ruházatukba rejtik el a lopott árucikket. Néha meglehetősen arcátlan módszerekkel! Számtalan segédeszközt is bevetnek, mint az esernyő, az újság, a gyerekkocsi, a sporttáska stb. Természetesen mindezek még közel sem elégségesek a gyanúhoz.

A tolvajok zömmel az önkiszolgáló technológia gyenge pontjait használják ki kíméletlenül, vagyis azt, hogy teljesen magukra vannak hagyva. Ez a személytelen légkör nagymértékben megkönnyíti a dolgukat. Látszólag érdeklődve néznek körül, de nem az árukat figyelik, hanem a személyzetet. Manapság már a bolti szarkák sem zavartatják túlzottan magukat a kamerák és a shoptükrök miatt. Annál inkább zavarba hozná őket egy kedves, figyelmes eladó jelenléte, aki érdeklődne, hogy segíthet-e. A figyelmes eladó elutasító válasz esetén sem hagyja magára a vásárlót, hanem értésére adja, hogy „nyugodtan keresgéljen, én itt maradok a közelben”. Nos, ezt a kereskedői proaktivitást kellene ismét visszalopni a gyakorlatba, egy kedves mosollyal és szemkontaktussal kiegészítve. A tolvajok ugyanis éppen arra várnak – s ez a vágyuk sajnos teljesül is –, hogy a kutya se foglalkozzon velük. Pedig a legtöbb vásárló – aki csupán vásárolni szeretne – amúgy is mennyivel jobban érezné magát egy boltban vagy áruházban, ha a belépéskor azonnal köszöntené őt egy kedves eladó, aki mellesleg a segítségét is felkínálná.

A profi tolvajok gyakran érkeznek csoportosan, és igyekeznek egymásnak „falazni”, vagyis a kritikus lopási jelenetet kitakarni az esetleges szemtanúk vagy a kamerák látószögéből. Úgy helyezkednek el, néha akár három-négy fős csoportot képezve, hogy a középen, illetve takarásban lévő személynek megkönnyítsék a dolgát. Nem könnyű a leleplezésük, mert nagyon erősen kell figyelni. Látszólag különálló személyekként érkeznek be a boltba, de igen összeszokott módon „dolgoznak”. Előre egyeztetett jelbeszéddel, finom jelzésekkel kommunikálnak egymással, és mentálisan is segítik egymást. Hozzá kell tennem, hogy egy jó szemű biztonsági emberben már az általuk felvett „alakzat” azonnal gyanút kelt, már ha a kereskedőknek egyáltalán futja rájuk a nagy konkurenciaharcban. A lopásból származó veszteségek nagyságrendje elképesztő méreteket ölthet – tehát meg kell találni az optimális megoldást.

Vannak aztán olyan csoportok, amelyek szándékosan figyelemelterelő hadműveletbe kezdenek, hogy kihasználhassák az átmeneti zavart. Egyesek hangos szóváltást provokálnak ki, miközben az üzlet átellenben levő sarkában cinkostársaik – kihasználva a személyzet elterelt figyelmét – azonnal akcióba lépnek. Olyan eseményt is megéltünk már az elmúlt évek folyamán, hogy valaki szándékosan gyújtott meg egy áruházban egy elképesztően nagy füstöt okozó vegyszert, miközben a hirtelen támadt riadalmat és füstöt kihasználva egy értékes árucikket vitt el magával fizetés nélkül.

Mások azért csapnak patáliát, hogy az ártatlan személyzet érezze magát kényelmetlenül. Jó pár évvel ezelőtt egy fiatal, tapasztalatlan rendész elkapott egy hölgyet áruházi lopás közben és bekísérte őt a rendészeti szobába, hogy felvegye a jegyzőkönyvet. A látszólag együttműködő hölgy megkérte a rendészt, hogy engedje el őt néhány percre a vécére. A biztonsági szolgálat helyiségében évekkel ezelőtt még nem volt felszerelve kamerarendszer, ráadásul harmadik személy sem volt tanúként a rendész mellett a jegyzőkönyv felvételénél. Mindez nagy hibának bizonyult! A hölgy a mellékhelyiségben valamilyen szúró eszközzel megsértette a combját, amely azonnal vérezni kezdett. Majd kirohant az üzlettérbe és hatalmas botrányt rendezett. Az ott várakozó férjének és a hirtelen előkerült rokonainak előadta, hogy a rendész meg akarta erőszakolni. Rendőrt is hívtak. El tudják képzelni, hogy milyen nehéz egy ilyen kényes ügy tisztázása egy rendész vagy akár egy rendőr számára? Nem voltak szemtanúk, nem volt hang- és képrögzítés, csupán két teljesen ellentétes álláspont. Hozzá a felbőszült, botrányt keltett rokonság. A végén az áruház vezetője és a rendész megnyugvással konstatálták, hogy a hölgy feljelentés nélkül eltávozott és befejezte a balhézást. Természetesen a lopási jegyzőkönyv nem készült el.

Nagyon sok tolvaj csupán a különböző dobozok tartalmát cseréli ki. Például egy drágább fogkrémet „véletlenül” az olcsóbb dobozába helyez vissza, majd így megy a pénztárhoz. Akkor sem lehet bizonyítani a szándékosságot, ha a pénztáros gondosan ellenőrzi a doboz tartalmát. Sajnos a pénztárosok többsége nem is meri ellenőrizni a dobozok tartalmát még véletlenszerűen sem, mert felkészületlenek. Félnek a bizalmatlanság látszatától. Pedig csak annyit kellene mondaniuk a vevőknek, hogy „ellenőrzöm a doboz tartalmát, hogy ön nehogy sérült árut vigyen véletlenül haza!”. Ilyen és ehhez hasonló kereskedői fogásokkal lehet kellemes vásárlói atmoszférát teremteni. Egyúttal ilyen és ehhez hasonló – szintén agyafúrt – kedves mondatokkal lehet pokollá tenni a tolvajok életét.

Az a gyanúm, hogy a legmodernebb biztonsági berendezések sem lesznek képesek véglegesen megszüntetni a bolti és áruházi lopásokat. A személyzetnek – ha tetszik, ha nem – felkészítő tréningeken kellene elsajátítaniuk azokat a trükköket, amelyek ismeretében nagyobb eséllyel tudnák felvenni a harcot a leltárhiányokkal szemben. A szigorú törvényi szabályozás sem képes megfékezni teljes mértékben a lopásokat. Nincs más megoldás tehát, az érintetteknek fel kell vennie a kesztyűt!

Ne gondoljuk, hogy a shoptükrök önmagukban megakadályozzák a lopásokat, hiszen – sajnálatos módon – azokat éppen a tolvajok használják saját céljaikra a legintenzívebben. Az áruvédelmi rendszereket is képesek a profik kijátszani. De a kamerarendszerek sem képesek önmagukban megakadályozni a lopásokat – sőt, még rablásokat sem! Professzionális vagyonvédelmi rendszereket kell kiépíteni, gondos tervezőmunka eredményeként és a személyzetet is képezni kell! Nem elég csupán az értékesítési célokra fókuszálni, az áruvédelmi technikákat is meg kell tanulniuk a kereskedőknek.

KINCS ISTVÁN

Megosztás.

Comments are closed.