Vékonyréteg-fejlesztések a Magyar Optikai Műveknél

0

A Magyar Optikai Műveknél az 1970-es éveket követő fejlesztések elsődleges célja a műszaki paraméterek szempontjából egyre nagyobb elvárásokat támasztó piaci igények kielégítése volt. Közülük is kiemelt szerepet töltöttek be a vékonyréteg-technika meghonosítására irányuló kutatások, fejlesztések. A tavaly decemberben megtartott MOM Emlékkonferencia alkalmából beszélgettünk a terület két elismert szakemberével, Fluck Katalinnal és Szalai Györggyel.

hirdetés

Az 1970-es években a Magyar Optikai Műveknél megindult vékonyréteg-fejlesztéseknek mik voltak a vállalaton belüli és hazai előzményei, milyen tényezők tették e terület fejlesztését elodázhatatlanná?

A Magyar Optikai Művek az 1970-es években mintegy hatvan országba exportált műszereket, melyek között meghatározóak voltak azok, melyeknek az optikai elemei vékony-réteggel ellátott felületeket tartalmaztak. Az 1950-es évek végén egy KGST-döntés eredményeként a Gammában felszámolták az optikai gyártást, a területtel foglalkozó kutatók átkerültek a Magyar Optikai Művekhez. Létrejött egy – időszakonként változó elnevezésű – kutatási egység Fialovszky Lajos, Bernolák Kálmán, Lisziewicz Antal, illetve Szalai György vezetésével. Az optikai rendszerek, paraméterek fejlesztését, javítását a nemzetközi piacok igényei determinálták.

A vékonyréteg-fejlesztések szempontjából mik voltak a kihívások és milyen feltételek álltak rendelkezésre?

Vékony-rétegen általában az üveghordozó felületén a fény hullámhosszával összevethető nagyságrendbe eső vastagságú réteget értjük. A rétegek határfelületei kvázi párhuzamosak, anyaguk elvesztette tömbi tulajdonságát, ezért a határfelületein lejátszódó jelenségekkel különös gondossággal kell foglalkozni. Maga a rétegfejlesztés már ezt megelőzően, az 1950-es években megkezdődött, több próbálkozás után azonban az igazi kihívás az 1970-es évek elején jelentkezett. Ez természetesen nemcsak kihívás, hanem egyben lehetőség is volt; hiszen erre az időszakra teremtődött meg a rétegfejlesztéssel való érdemi foglalkozás legfontosabb feltétele, rendelkezésünkre állt a számítógépes háttér és méréstechnika. Addig, ennek hiányában, a témával nem igazán lehetett foglalkozni. 1970-re a gyártásban is rendelkeztünk reflexiócsökkentő rétegekkel, ami azt jelentette, hogy egy hullámhosszon, illetve annak környezetében az üveg reflexióját a réteg csökkentette, ezt hívtuk T-rétegnek.

Ha ismertek voltak a megrendelői oldal elvárásai, milyen feladatokat, problémákat kellett megoldani ahhoz, hogy piacképes terméket tudjanak előállítani?

A kérdés az volt, hogy egy vékonyréteg-tervezőnek mit kell megoldania, a réteggel ellátott optikának mit kell biztosítania. Általában a probléma úgy fogalmazódik meg, hogy a műszerben itt-ott létrejön egy-egy nemkívánatos fényjelenség, amire nincs szükség, amit csökkenteni kell, esetleg valami módon el kell tüntetni; egyes esetekben pedig létre kell hozni, fel kell erősíteni. Ezt 1987-ben, egy New Delhiben rendezett kongresszuson úgy fogalmazták meg; csupán azt kívánják tőlünk, hogy valósítsuk meg a Taj Mahal kontúrját mint célspektrumot. Oldjuk meg! Kissé ironikusan azt is hozzátették, hogy az eredetit talán egyszerűbb volt megépíteni. A fejlesztések során nagyon sok problémával kellett szembesülnünk…

Hogy milyen feladatokat kell egy vékonyréteg-fejlesztőnek megoldania, és melyek voltak a legfontosabb termékek? A Magyar Optikai Művek megszűnése után a felhalmozott tapasztalatot hol tudta a csapat kamatoztatni? A teljes cikkből minden kiderül! Keresse az Optikai Magazin legújabb számát!

Megosztás.

A szerzőről

Leave A Reply