Dr. Ungváry Lilla interjú

Doktornő rendkívül izgalmas területét képviseli a szemészetnek, a gyógyításnak és a Semmelweis Egyetem optometrista képzésében is aktívan részt vállal. Mi az oka annak, hogy a szemész illetve a repülőorvos szakvizsgát választotta? Mit gondol, mi az a tudás az ön szakterületén, amivel az optometristák képzését bővíteni lehetne?

Az egyetem elvégzése után nem volt pontos elképzelésem, mi szeretnék lenni. Nem igazán érintett meg egyik szakma sem az egyetemen. Ráadásul állást sem volt könnyű találni, nem voltak üres státuszok klinikai szakágakban. Családi ötlet volt a szemészet és ismeretség révén kerültem a Szabolcs utcába, ahol mivel nem volt állás, eleinte ingyen jártam be dolgozni, tanulni a szemészetet. Körülbelül fél év után kaptam először pénzt azért, mert ügyeletet vállaltam. 7 tanulságokkal teli, szép évet töltöttem aztán ott, de úgy éreztem, másra is kíváncsi vagyok a szemészetből, mint a műtétek, lézerek és súlyos szembetegségek kezelése. Dr. Melles Imre hívott a Budapest Repülőorvosi Központba, aminek ő volt a vezetője, így kezdtem a pilótákkal foglalkozni.

Az optometrista szakma hatalmas lehetőségeket hordoz magában. Sok külföldi barátom, ismerősöm van, akik optometristák és nagyon változatos, különleges tudásuk van. Egyrészt sokat tudnak a látás optikájáról, sokkal többet, mint amit nekünk, szemészeknek valaha is tanítottak, ami nem nehéz, hisz valójában a szemészeti képzésben elég kevés volt az optika. Szemészként elsősorban a szembetegségek kezelését tanultuk az 1990-es években, az optika kevésbé volt hangsúlyos.

Az optometrista képzésben a szemek és az idegrendszer kapcsolata is sokkal jobban teret kaphatna. A látás komplex folyamatainak megismerése, a funkcionális szemlélet, a látási rehabilitáció idegrendszeri betegségek esetében, az egyes látási részfeladatok mélyebb ismerete és összefüggései mind mind izgalmas részei lehetnek az oktatási tematikának. Az érzelmek és a látás kapcsolata is egyre több figyelmet kapó tudományág manapság, a szín/fény terápia például izgalmas eleme ennek a területnek.
A nemzetközi életben sok irányzat létezik, melyek akár nálunk is meghonosodhatnának. Egyik kedvencem egy lengyel intézet (de biztosan van máshol is ilyen), ahol sportolók látásával foglalkoznak, mert a látáson keresztül is lehet teljesítmény javulást elérni. Ugyanott gyerekeknek is tartanak foglalkozásokat azért, hogy megőrizzék a jó látásukat. A prevenciótól a kezeléseken át a rehabilitációig számtalan területe van a látásnak, amit be lehetne építeni az optometristák ismeretanyagába, vagy ráépített képzésekkel szakosodni ilyenekre.

A színtévesztést és annak korrekcióját, a látszerészek és az optometristák is egy kicsit titokzatos területként kezelik, pedig Magyarországon körülbelül 400.000 színtévesztő van. A tüneteik sokfélesége miatt nem célszerű őket egy kalap alá venni, hiszen ideális esetben is minden ember másként látja a színeket. Vannak fontosabb kategóriái a színtévesztésnek, amelyekre fókuszálni szükséges? 

A színtévesztés és annak vizsgálata nagyon elhanyagolt területe a szemészeti diagnosztikának. Már az is nagy lépés lenne, ha a vörös-zöld színtévesztőt biztonsággal el tudnák különíteni a szakemberek illetve az enyhét a súlyosabbtól. Erre leginkább a foglalkozás egészségügyi orvosoknak van szükségük, mert nekik kell döntést hozniuk az alkalmassági kérdésekben. Ha ebben az optometristák is tudnának segíteni, az jó lenne. A Farnsworth D15-ös teszt egy egyszerű olcsó és jól használható teszt, ami jól kiegészítheti az Ishihara könyvet. Az FD15 ugyanis alkalmas a vörös-zöld sőt a kék színtévesztés megállapítására is, és valamennyire súlyozni is tud. Én a Colorlite diagnosztikus atlaszt is szeretem használni a vörös-zöld színtévesztés súlyosságának megítélésére. Sajnos a jogszabályok a legtöbb esetben nem tesznek különbséget enyhe és súlyos eset között, így bizonyos szakmáknál csak azt nézik, hogy színtévesztő-e valaki vagy nem. Erre pedig az egyszerű szűrőtáblák például az Ishihara, Velhagen könyvek is alkalmasak.

Sokféle színtévesztés létezik az enyhétől a súlyosig. Milyen teszteket és eszközöket használ Doktornő a munkája során a legpontosabb diagnózishoz? Milyen reális elvárásaink lehetnek a korrekciós szemüvegektől? 

Én használok Ishihara, Velhagen teszteket, Farnsworth D 15-öt, Colorlite atlaszt, Anomaloscopot. A gyakorlat nagyon sokat számít bármelyik teszt esetében, különösen az anomaloscop vizsgálatánál és kiértékelésénél.
A szemüvegek sokfélék lehetnek, nekem a Colorlite lencsékkel vannak tapasztalataim. Az enyhe eseteket kiválóan korrigálják ezek a lencsék, a közepeseket is egészen jól, időnként a nagyon intenzíven színtévesztőnél nehéz megtalálni a korrekciót. Ami érdekes, hogy aki rendszeresen hordja a korrekciós lencsét, annak a színlátása változó mértékben, de tud javulni. Ez azért érdekes, mert elvileg a színlátás egy öröklött képesség, azt tartja róla a szemészet és a közhiedelem, hogy nem tud változni, de közben a tapasztalatom az, hogy tud javulni.

Egy Önnel készült korábbi interjúban Doktornő kiemeli, hogy milyen sok esetben szembesül egy színtévesztő azzal, hogy a köznyelv „színvaknak” nevezi, ami elkerülhetetlenül sebeket tud ejteni egy ember önbizalmán. Mit gondol, milyen módon lehetne a társadalom edukációját javítani minderről?

Igen, nagyon fájdalmasan élik meg néhányan azokat a megjegyzéseket, amiket kapnak színtévesztőként. Színvaknak, értelmi fogyatékosoknak nézik őket. Az empátiás készség, a kíváncsiság a másságra olyan attitűd, amit használhatnánk olyankor, amikor valami ismeretlen dologgal találkozunk. Ez talán a társadalmi kommunikáción múlik, a példaképeinken, akik lehetnek a szüleink és lehetnek más, tekintélyes emberek, akikre felnézünk, akik mintát mutatnak. A kirekesztés, megbélyegzés, ellenségkép, félelem helyett, a kíváncsiság, kommunikáció, megismerés, elfogadás, a közös értékek keresése és megtalálása kovácsolhat össze minket. Szeretjük normálisnak érezni magunkat, és mindent ami ezen kívül esik fenntartásokkal, félelemmel fogadni. De ezek szerintem tanult viselkedések, amiken lehet változtatni. Mindenesetre mi, szemészek, optikusok, optometristák, akik szakértői vagyunk a látásnak, jó példával járulhatunk elöl és érzékenyíthetjük a társadalom más részeit arra, hogy másképp látni a világot nem baj, sőt természetes és fontos része emberi létünknek.

Sajnos a legtöbb esetben az információ hiánya az, ami a leginkább megnehezíti a színtévesztők és hozzátartozóik életét, mert sok esetben például egy pályaválasztás előtt álló 14 évesnél, a szülő sem tudja merre induljon, hiszen sem az iskola, sem a szemészeti szakosztály nem tudja ellátni őket a megfelelő információkkal. Milyen lehetőségei vannak az embereknek a tájékozódásra, illetve milyen rendeletek vannak hatályban jelenleg? 

Szakmától függően más-más előírás, rendelet van ami szabályozza ezt a kérdést. Alapvetően azt jó tudni, hogy a fegyveres testületek (rendőrség, honvédelem, tűzoltóság stb) és a közlekedés (vízi, szárazföldi, vasúti, légi) vannak rendeletekkel szabályozva. A többi területen szakmai ajánlások vannak. Bővebben az előadásomban beszéltem erről, aminek anyagát a honlapomon el lehet olvasni.https://www.szemlelek.hu/szintevesztes/

Optometristaként is sokszor szembesülünk a munkánk során azzal a feladattal, hogy a jogosítvány meghosszabbításával kapcsolatban kell információkkal ellátnunk pácienseinket a látásélességüket illetően. Melyek a legfontosabb kritériumok, amelyeknek mindenképpen meg kell felelnie egy nem hivatásos, valamint hivatásos sofőrnek? A repülőket irányító emberek valóban szuperhősök hibátlan visusértékekkel?

A 13/1992-es NM rendelet ezt részletesen leírja, az interneten nagyon könnyű megtalálni a jogszabályt. Kicsit unalmas és száraz lenne ezt itt idézni, inkább érdemes rákeresni. 

A pilóták, irányítók munkáját néha úgy mutatják be a filmek, mintha rendkívüli adottságokkal rendelkeznének. A valóság ebben az esetben is más. Egy pilóta, irányító viselhet szemüveget, lehet műtétje, a dioptria határok kezdenek eltűnni a repülést szabályozó rendeletekből. Nem ezen múlik ugyanis a teljesítményük. A figyelem, éberség sokkal fontosabb mint a dioptriák, ezeket pedig többek között, a kipihentség illetve a mentális túlterhelődés befolyásolja. 

Mi okozza Önnek a legnagyobb kihívást a tevékenységében és mi az, ami a páratlan elhivatottságát és emberközpontú gondolkodását táplálja a munkája során?

A legnagyobb kihívást az adminisztrációs feladatok ellátása okozza nekem, mert nem szeretek adminisztrálni, de szükséges része a munkámnak. 

A gondolkozásmódom valamiért ilyenné formálódott, erre vagyok nyitott, fogékony. Valahogy mindig az emberek érdekeltek, kíváncsian meghallgattam a történeteiket, kíváncsi voltam arra, hogyan látnak. Nem az érdekelt, mi a betegségük neve, mi a diagnózisuk, hanem az, hogyan élik meg ezt, mit jelent ez nekik, miben korlátozza őket. Nagyon hálás vagyok azért, hogy erős szakmai alapokat kaptam a Szabolcs utcában és a Repülőorvosi Központban, a SOTE-n és a Műegyetemen. Ez a tudás ad jártasságot, hitelességet a szakmán belül. Mert kérdezni is tudni kell, az is egy izgalmas állomás, amikor elkezdem látni, mennyi mindent tanultam és mégis mennyi mindent nem tudok még. Az emberi látás mérhetetlenül izgalmas és különleges dolog, sokkal többnek, sokkal összetettebbnek tapasztalom, mint korábban, amikor még nem foglalkoztam ennyit vele.

Úgy gondolom a színlátást korrigáló szemüveg viselése, egy megfelelő fénytörési korrekcióhoz hasonlóan, sorsfordító tud lenni egy ember életében. Van olyan szívet melengető kedvenc története, amit szívesen megosztana velünk?

A szemüveget főleg olyanok kérték tőlem, akiknek a munkájához kellett. De volt néhány eset, ami nem ilyen volt, ezekből mesélek el két történetet. Az egyik egy színtévesztő volt, aki nem tudta, hogy az. Amikor megmutattam neki az Ishihara könyvet nem látott benne számokat, sőt nem is hitte el nekem, hogy vannak ott számok. Elővettem a szín korrekciós lencsét és feltettem a szeme elé. Erre elkezdte látni a számokat a könyvben és nagyon meg volt lepődve rajta.”Jé, itt tényleg vannak számok!”

A másik egy férfi volt, aki azért jött el hozzám, mert nem értette, miért szereti a barátnője az őszt. Ő nem talált semmi szépet ebben az évszakban. Megvizsgáltam, kiderült, hogy vörös tévesztő. Ráadtam a megfelelő lencsét, kinézett az ablakon (éppen ősz volt és barnultak a levelek) és azt mondta: „Most már értem!”

Számomra példaértékű és páratlanul örömteli, hogy Doktornő online jelenléte folyamatosan aktív, és boldogan láttam, hogy a 2023-as Optika Hungary előadási anyagait is megosztotta a honlapján. Szintén erről az oldalról tudtam meg, hogy a 2011/2012-es tanévben elvégezte a Nyugat-Magyarországi Egyetem Egészségügyi Kommunikációs és Szóvivőképzés szakát, ahol a szakdolgozati témája is már az online jelenlét fontosságát taglalta. Miért tartja fontosnak az online aktivitást?

Az online világ már 20 éve fontos része a munkámnak. A honlapomon keresztül tudást osztok meg és mások anyagait is leginkább az interneten találom meg. A Covid idején sok online kongresszuson, továbbképzésen vettem részt és én is elkezdtem online tanítani. Szerintem fontos, hogy az interneten szakértői oldalak is megjelenjenek, hogy oktassuk az embereket, hogy minél több hasznos és hiteles információt találjanak. Ne csak a szokásos reklámszlogeneket hirdessük, nézzünk utána érdekes dolgoknak, legyünk kíváncsiak mi magunk is a szlogenek mögötti tartalomra, legyünk egyediek, adjunk valami mást. Ez nem annyira nehéz, hisz mindannyian mások vagyunk, más az érdeklődési körünk. Mutassuk meg egyéni arcunkat, legyen mihez kapcsolódni, kötődni például a páciensnek, vásárlónak. Az internet megkerülhetetlen része az életünknek, ha okosan használjuk sok jót tehetünk vele magunknak, másoknak.

Melyek azok a területek, ahol a Magyar Optikus Ipartestület támogatni tudja az Ön munkáját, mint az optometristákat és látszerészeket összefogó, valamint a szemész szakorvosokkal szorosan együttműködő legnagyobb érdekképviseleti szervezet Magyarországon?

Nagyon jó lenne érdeklődő, kíváncsi, nyitott emberekkel beszélgetni időről időre szakmai dolgokról. Örülnék, ha lenne ilyen hely, ahol személyesen is találkozhatunk, beszélgethetünk és tanulhatunk egymástól. Nem csak évente egyszer, hanem gyakrabban, kisebb körökben is. Nagyon szeretem oktatni az optometristákat az egyetemen és sajnálom, hogy utána már nem vagyunk kapcsolatban. Jó lenne, megtartani a kapcsolatot, inspirálódni egymástól. Szívesen lennék része egy ilyen műhelynek.
Örülnék, ha Magyarországon is teret nyernének azok az irányzatok, amikről a cikk elején beszéltem. Elmehetnénk megtanulni ezeket, létrehozhatnánk prevenciós, rehabilitációs és másféle központokat, sokkal többet tudnánk adni így az embereknek. 

Nagyon örülök, hogy ezek a kérdések felmerülnek az optikusokban, hogy szeretnek szakmailag fejlődni, többet tudni. Nagyon köszönöm, hogy része lehetek ennek a csapatnak.