AMD and Low Vision Month 2026

A kampányt az amerikai Prevent Blindness hívta életre azzal a céllal, hogy növelje az egészségműveltséget, támogassa a korai felismerést és segítse az érintettek életminőségének megőrzését. A betegség nem csupán egy visszafordíthatatlan elváltozás a retinán, hanem egy, az életminőséget meghatározó állapot, amely hosszú távon formálja a páciens mindennapjait, így hangsúlyt a felismerés mellett, a funkcionális következmények megértésére is kell helyezni.

A senilis maculadegeneratio száraz és exsudatív formája esetén is a retina éleslátásért felelős területe károsodik, ami a páciensek centrális látásának romlását okozza. A szubjektív tünetek jellemzően nem egyik napról a másikra jelennek meg, hanem olykor lassú, fokozatos folyamat eredményeként. A páciens eleinte gyakran csak azt érzékeli, hogy nehezebben olvas, mert ahova tekint, mindig pont ott lát homályos foltot és gyakrabban kell erősebb fényt használnia. Ezt követően már torzulhatnak az egyenes körvonalak és sajnos ezek a panaszok sokszor csak a „kor velejárójaként” értelmeződnek, így a kivizsgálás késlekedhet, ami pedig a késői felismeréshez vezet.

A betegség előrehaladtával a probléma érthető módon már nem pusztán látásélességbeli kérdésként kezelendő, hanem az életminőséget komplexen befolyásoló állapotként. A centrális látáskiesés az arcok felismerését, a finom részletek észlelését, a digitális eszközök használatát és az önálló közlekedést, ügyintézést is megnehezítheti. Ez az állapot ilyenkor már tulajdonképpen az aliglátásnak tekinthető: ami egy olyan funkcionális helyzet, amikor a hagyományos optikai korrekció nem biztosít elegendő vizuális teljesítményt a mindennapi tevékenységekhez. Nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy egy páciens „rosszul lát” és aközött, hogy aliglátással él, mert az utóbbi esetben a cél már nem kizárólag a visus javítása, hanem a fennmaradó látás tudatos és strukturált kihasználása.

Mindez komplex szemléletet igényel a vizsgálatban és a szükséges tanácsadásban egyaránt, melynek az optometristák résztvevői az egészségnevelési- és a szűrési aspektusban is, míg a betegség diagnózisa és terápiája szemész szakorvosi kompetencia. A páciensek sajnálatos módon sok esetben még akkor sem rendelkeznek a betegséghez szükséges egészségműveltséggel, ha már kaptak diagnózist és sokszor kifejezetten bizonytalanok abban, hogy mit jelent az elváltozás progressziója a mindennapi életükre nézve. Az optikai rendelő gyakran a meglévő leletek közös áttekintésének és értelmezésének helyszíne, mert itt nyílik igazán lehetőség arra, hogy a páciens megértse, mit jelent számára a centrális scotoma az olvasásban, hogyan változhat a kontrasztérzékenysége és milyen nagyítási stratégia vagy megvilágítási környezet lehet számára ideális. Ebben a folyamatban hasznos támpontot jelenthetnek azok a digitális edukációs eszközök is - például az AMD Guide App -, amelyek közérthető formában segítik a pácienseket a betegségük megértésében és a kezelési lehetőségek áttekintésében. Az optometrista szakmai felelőssége tehát ebben az esetben sem merülhet ki a korrekció meghatározásában, hiszen az általa kommunikált hiteles információkkal jelentősen tudja támogatni a pácienst a megváltozott látás értelmezésében és a reális lehetőségek közötti boldogulásban.

A modern optikai rendelőkben nem ritkán olyan diagnosztikai eszközök is rendelkezésre állnak - mint például az OCT vagy a funduskamera -, amelyek nem csupán dokumentációs célt szolgálnak, hanem támogathatják a maculadegeneratio előrehaladásának monitorozását is. Az objektív vizsgálati eredmények alapot adhatnak a páciensek edukációjához, mert segítenek megerősíteni bennük a kezelő szakorvosokkal való együttműködés szükségességét. A körültekintő, felelősségteljes megközelítés nem csupán a korai felismerést szolgálja, hanem a páciens biztonságérzetét és hosszú távú látásmegőrzését is támogatja. Az optometristák munkája a gondosan strukturált anamnézis-felvételtől az alapos, minden részletre kiterjedő látásvizsgálaton át, akár egy olyan egyszerű, mégis informatív eljárásig, mint az Amsler-rács alkalmazása, valódi lehetőséget teremt arra, hogy a potenciális kockázatok már a tünetek kifejezett súlyosbodása előtt felszínre kerüljenek.

Az aliglátó páciensek ellátása sem merülhet ki kizárólag a diagnózis felállításában, mert a személyre szabott nagyítórendszer kiválasztása, az elektronikus segédeszközök tudatos alkalmazása, a kontraszt- és fényviszonyok optimalizálása, valamint a hatékony vizuális stratégiák megtanítása együttesen segíthetnek abban, hogy az önállóság egy része visszanyerhető legyen.

Az AMD és az aliglátás ellátása összetett, időigényes folyamat, amely a hosszú távú együttműködésen alapul, mert a páciens részéről tudatosságot és következetességet, a szakember részéről pedig szakmai igényességet, empátiát és proaktív kommunikációt igényel. Az optikai környezet sajátosságai lehetőséget teremtenek arra, hogy egy-egy páciensre több idő és figyelem juthasson, ami a valóban személyre szabott, páciens-központú ellátás alapfeltétele.

A február így nem csupán egy figyelemfelhívó időszak, hanem szakmai önreflexióra is lehetőséget ad: arra emlékeztet, hogy a látásvizsgálat nem merül ki a dioptria meghatározásában és hogy egy szemészeti lelet önmagában még nem elegendő a páciens teljes körű támogatásához. Minden vizsgálat lehetőség arra, hogy ne csupán javítsuk a látást, hanem fenntartható módon támogassuk annak funkcionális megőrzését - még akkor is, amikor a teljes gyógyulás már nem reális cél, de az életminőség javítása továbbra is elérhető.