Optika Hungary 2023. - Egy nagykeres szemszögéből

04.10. hétfő: Ez még ugye húsvét volt. Gondoltam ma nem nézek és nem olvasok semmi szemüveggel kapcsolatos témát, csak a pihi. Ez nagyjából így is lett, a reggelt leszámítva, amikor is sikerült egy kést rendesen a tenyerembe döfni reggeli közben. Nem a keresztre feszítést próbáltam meg otthon imitálni és nem is egy online artista képzőt kezdtem el, hanem csak szimplán a leeső kés után kaptam (az évtized bénázása, sose csináljatok ilyet!), ami megakadt a ruhámban. Egy kis baleset, és máris remekül indul a hét… Végül is mi baj lehet, ha nem tudom majd használni a jobb kezem rendesen a következő héten?! 

04.11 kedd: Egy ilyen eseményre összekészülni nem is olyan egyszerű. Nyilván mindenki kiveszi a részét valamilyen formában, és az első lépések hetekkel-hónapokkal korábban kezdődnek már a standtervekkel. Mi nem egy multi cég vagyunk (bár közös volt a stand a Hoya-Seikoval), mindent optimalizálni kell, mivel egy ilyen laza – Optika Hungary 2023 - hétvége hatalmas költségekkel jár, és rengeteg energiára/szervezésre is szükség van hozzá. Visszatérve a keddre, realizálva, hogy a cég háromnegyede szabadságon van, vagy éppen üzembe helyez valahol az országban, elkezdődhetett az összepakolás! Mit viszünk ki, és még mit, és még mit… szervezkedés az autók körül, árlisták egy részének készítése, persze a normál napi teendők mellett. Várunk még egy-két szállítmányt is, pár gép még úton van. Valami rejtélyes oknál fogva elkezdenek csörögni a telefonok, jönni az e-mailek, mintha mindenki ezen a héten szeretné megrendelni, amit már hónapok óta halogatott. 

04.12. szerda: Itt már kezdenek felpörögni az események. Mi mindent kell még összepakolni, és azok addig hol legyenek, pl.: a raklapnyi pezsgőn, katalógusokon és prospektusokon át a kis gurulós f.i.s.o. székekig, temérdek holmi. Mikortól tudunk elkezdeni kicuccolni, hogy fognak haladni a standépítők? Közben ugyanúgy futnak be szállítmányok, jönnek a telefonhívások, ömlenek be a megrendelések, kérések, érdeklődések, árajánlatok stb. Ilyenkor sokan mondják, hogy ezt-meg-azt ne küldjük ki Dioptransszal, majd odaadom a kiállításon. Akkor még egy tucatnyi csomagot ki kell vinni egy dobozban, ami véletlenül se keveredjen el. Felmerül több ismerős optikustól pl., hogy hol fognak parkolni, mivel van minimum 1000 ember előregisztrációban. Kis túlzással még azt sem tudni, hogy mi hol fogunk parkolni és melyik kocsival… Persze még csütörtök reggel segíteni kell egy vizsgalóegység költöztetésben aztán folytatás következik az irodában.

04.13. csütörtök: A legelső időpont, amikor kezdhetjük kivinni a mi részünket, az az este. Végül - nagy nehezen - a holmik nagy része bekerült két teherautóba, meg két kocsiba és sikerült este 6-ra kiérkeznünk a Millenárishoz, ahol már sok-sok standépítő szorgoskodott, és mi a békával/raklapokkal már meg se tudtuk közelíteni a standunkat… Gyors gondolkodás, az útban lévő polcos stand „Árpi a standépítő” megkeresése/megkérése egy kis bontásra, majd ezerrel behúzni a cuccokat. Kint már szakad az eső. Sebaj. Kis futkosás a kiskocsikkal, ami fontos azt bevinni, a Hungária pezsgőknek úgysem árt, az a fontos, ami az üvegben van. Bent mindent három hatalmas raklapra tornyoztunk fel, és körbetekertük fóliával. A sok védőital természetesen elzárt helyre került. Legalább a kiállításra szánt holmik 90%-a már a helyszínen van, azért ez félig-meddig megnyugvással tölt el minket. Úgy láttam, máshol is hasonló a helyzet. Arnolddal is találkoztam, neki is úgy tűnt, hogy ebből már lesz valami. 

04.14. péntek: Az irodába érkezés után kezd enyhe káoszhangulat kialakulni, hogy ki-kivel-mikor-mivel megy újra a helyszínre, mit kell még kivinni, mi nincs meg stb. Alapvetően minden a terv szerint menne, ha nem lenne az a mondás, hogy Argus tervez, a távoli barátaink és a cargo szállítmányozás meg végez. Pánikra semmi ok, összeszokott kiváló problémamegoldó csapat révén „újratervez”, és a maradék eszközök, katalógusok, dobozok, szerszámosok is a gépjárművekbe kerülnek. Egész hamar eljutunk a helyszínre, ahol is kezdődhet a kidobozolás, a vizsgáló egység és a gépek összeépítése, sok egyéb holmi elrendezése, majd az üres dobozok visszapakolása a kocsikba, mivel a rendezvényen (valamelyik részén) erre nem kaptunk sajnos helyet. Gyakorlatilag reggeltől este 8-ra már szinte teljesen készre szereltünk mindent a kollégákkal, másnap még egy fél óra fog kelleni nyitás előtt és készen leszünk. Este egy közös vacsora a csapattal, és külföldi vendégeinkkel egy közeli helyen, ahol isteni finom étkekkel és italokkal készítettük fel magunkat a másnapra (ezúton is köszönet Szita Máténak).

04.15. szombat: Reggel még finomhangolás munkásruhában, majd 9 előtt nem sokkal átöltözés a mélygarázsban a kocsinál. Egy pici kellemetlenség Tihanyhoz képest, ahol ilyenkor még simán vissza lehetett menni a szállásra, és nyitásra átlibbeni. Elmondható, hogy a kilenc órás nyitástól özönlettek befelé az emberek. Ez mondjuk igen jó hír, csak egy apró bibi volt. A vendéglistás meghívókat előző nap megkaptuk, és nem nagyon értettem, hogy miért nem a beléptetést intéző embereknél van. Őket megkérdezve azt a választ kapom, hogy nekik nincs ilyen „meghívottak listája”, így nem tudnak beengedni senkit, intézzük mi. Tehát az a cirka 60-70 ember, aki elakadt, ők mobilon hívtak valakit az Argus-tól, hogy szaladjunk ki hozzájuk a belépő kártyákkal, amit sokszor nem én, hanem egy kolléga vitt ki. Erre a plusz dologra is energiát fordítani, elég szerencsétlen volt egy teltházas kiállításon. Mivel igen, ez egy TELTHÁZAS szombati nap volt az Optika Hungary 2023-on. Nagyképűség lenne azt mondani, hogy a mi standunk volt a legmenőbb, nem tudom, de nekem nagyon tetszett. Mindent meg lehetett nézni, kipróbálni, megfogdosni, a csapból is a Hungária Pezsgő folyt, és hihetetlen sokat lehetett kérdezni-beszélgetni. Főleg a termékekről és a szakmával kapcsolatosan, de ezeken kívül ezernyi dologról a sok-sok régi és új vevővel, érdeklődőkkel, volt kollégákkal, barátokkal és ismerősökkel. Napközben sikerült ennem két szelet szendvicskét, és eljutnom 3x a mosdóba és eljött az 17.25-amikor is elindultam (majdnem elfelejtve) az emeletre az Optikus színpadhoz, egy kis workshopra. Itt két dobozzal felérve (köszi Fuji a segítséget) realizáltam, hogy talán még sem kellett volna ezt estére bevállalni… Most már késő. Infó jön, van 5 percem, aztán kezdhetek, de nem husz-huszonöt percben, mint tervezve volt, hanem van több mint egy órám. Hűha! Én speciel a workshopot kicsit másképpen képzeltem el, ahol körbe állhatnak az emberek és talán kevesebben leszünk, de sebaj ez az egész végül is egy próba volt a MOI részéről, és az én részemről is. Végül a színpadra került az asztal (a színpad előtt gerjedt volna a mikrofon) a kis kézifúróval, fények, fénylő arcok a nézők sorai közt és kaptam egy szuper leszedhetetlen mikrofont (csak most ne tüsszentsek) és már hallottam is a hangom… Egy kamera volt, aminek vennie kellett (volna), hogy mi van a kezemben, mit mutatok éppen, de én speciel nem tudtam, hogy fókuszban van-e, ami a kezemben van, és mit látnak az érdeklődők. Illetve azt sem tudtam, hogy valaki 1-2 fúrtat csinált életében és mindent tudni szeretne az alapoktól, vagy sokat próbált látszerészek szeretnének egy-két trükkről hallani, amit még esetleg nem tudnak. Mindenesetre volt nálam egy kézifúró, két Silhouette keret, rengeteg Breitfeld kézi szerszám és néhány, szervizesek által négyzetre lecsiszolt 1.5-ös sík lencse. Pontosan nem volt elpróbálva a részemről, hogy beszéljek több mint egy órát, miközben állva szétszedek /összerakok /szétszedek /kifúrok /összerakok fúrtakat /stifteket-sablonokat meg szerszámokat mutogatok. Mivel utána páran odajöttek hozzám és kérdeztek/segíthettem, és a standunkhoz is odajöttek többen dörzsárért, fogókért, katalógusokért, tanácsokért, és később még telefonban is volt, aki megköszönte, hogy kapott hasznos tanácsokat, úgy ítéltem meg, hogy sikeres volt. Lehetett volna jobb? Biztosan. Lesz még folytatás? Biztosan. Más is tarthat hasonlót? Hogyne! Még nem volt vége a napnak, de én már tényleg kezdtem elfáradni, pedig volt mit csinálni a standnál, jött a divatbemutató, kvízverseny eredményhirdetés, és egy kis esti lazulás.

04.16. vasárnap: Reggel 8.00 Ébresztő, lehet ismét indulni, de előtte reggeli. Tamás szervizes kollégámmal bevánszorogtunk a csarnokba és már ismételhettük is a szombatot. Igaz kevesebben voltak, de mi is fáradtabbak. Elég széles spektrumban mozog a termék portfóliónk. Kis „fun-fact”, hogy picit más termékek érdekelték az embereket vasárnap, mint szombaton. És aki szeretett volna jobban elidőzni a standokon, elmélyedni a diagnosztika vagy a gyerekkeretek világában, az a szombati zsibongás nélkül tehette meg, (viszont ugyanúgy pezsgő kíséretével). Úgy láttam, hogy sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Én is csak vasárnap tudtam körbejárni a kiállítást, többet beszélgetni néhány volt kollégával, más kiállítókkal, venni 1-2 keretet. Este kb. 5.30-kor bezárt a bazár, és ment mindenki haza. HELYETT: Lehetett elkezdeni összepakolni, gépeket/standot bontani. Hol vannak a dobozok? Hol vannak az autók? Ki melyiket hozza? Hogy férünk majd el, hova álljunk, milyen sorrendben vigyük ki a tengernyi holmit, hogy egy kanyarba beférjen minden. Mint egy felbolydult hangyaboly, két-három óra alatt sikerült mindent sérülésmentesen beszuszakolni a gépjárművekbe, kiélhettük a „felnőtt tetris” minden örömét és nehézségét, és még csak nem is hagytunk ott semmit. A katarzis érzést követően irány vissza a céghez, majd onnan haza.

04.17. hétfő: Már indul is a következő hét. Minden autóból/teherautóból a maradék holmik kipakolása. Helyet szorítani a raktárban, az irodában és természetesen a konyhában. Megbeszélés, majd indul a hét, Dipotransos Laci is hamar befut, mintha mi sem történt volna a hétvégén, azzal a különbséggel, hogy extra feldolgozandó rendelések, és árajánlat hegyek várnak minket, plusz kérdések és kérések sokasága. No meg érkeznek ezen a héten is újabb szállítmányok, lehet indulni az következő üzembe helyezésekre, rendbe vágni az irodát és a kocsikat, meg számolni vissza a napokat szombatig. Remélem sikerült engednem egy kis betekintést, hogy milyen, ha valaki kiállítóként vesz részt az Optika Hungary-n. Elmondhatom, hogy jó volt részt venni rajta, de a nagykeresek részéről elég két évente, mert senki nem szeretné ezt a plusz munkát/költséget évente ismételni.

ui.: Nagyon örültem, hogy két volt tanárom Szodorai Margit és Szabó Beáta odajöttek hozzám vasárnap délután egy kis beszélgetésre. Nem tagadhatom, hogy jól estek a szavaik. Remélem, hogy még nagyon sokáig fognak tanítani, szeretettel nevelgetni a következő látszerész generációkat, mint ahogy tették anno, amikor ott ültem az iskolapadban. Köszönöm nekik!