Szemüvegek és a Műhely II. - „A fejlődés maga a szakértelem.”

A bevezető cikk könnyed folytatásában mindenféle fazetták, bázisok, törésmutatók, na meg a vonzó formák kapcsolatát fogom kicsit boncolgatni. Ha bármilyen érdekes részt kihagytam volna (lesz még folytatás), akkor beszéljük meg akár személyesen egy kiállításon, vagy írd meg véleményedet a témáról!

Hol folytatódik egy szemüveg és a műhely kapcsolata? Az eladás után, a lencserendelésnél. Viszont mielőtt belevágok, előbb hozok egy példát a fotózás világából.

A különleges fotós látásmódok, a háttér, stb. kiválasztásán túl, a fotózás alapja a záridő-blende-filmérzékenység-objektív paraméterek négyszöge. Aki ezt a négy alapdolgot ismeri és érti, az kis túlzással mindent ért. (A mai digitális gépeken általában a szenzor érzékenység az ISO, az exponáló gomb lenyomásának a hossza, az objektív blendéjén keresztül mekkora „lyukon” keresztül kap fényt a szenzor, illetve ehhez kapcsolódóan mi az a maximális fényerő, amit az objektív tud pl. az adott tartományban, illetve zoom tartományban. Ezeken kívül természetesen van milliónyi egyéb dolog az élességállítástól, az objektív rajzolaton keresztül, a vakurendszereken át, de aki ezt a négy dolgot érti, az kis túlzással ért a fotózáshoz és könnyedén tud tovább fejlődni benne.)

Kicsit hasonló ez a szemüvegek világában is. Természetesen most is az eladó tér, a bolt tér, az optika műhelysarka, vagy egy optikai szalon műhelyébe invitálom a kedves olvasót, ahol az a sok szemüveges ember (na meg a nagykeres) nem hagy pihenni minket. Miután túlestünk vevőnkkel a keret kiválasztásán (aki ekkor még nagyon izgul, hogy mennyi lesz a vége), jöhet a lencse kiválasztása. Ami a lencsekatalógusokban/adott oldalakon, törésmutatókra bontva található – a teljesség igénye nélkül -  1.5 ; 1.6 ; 1.67 ; 1.7 ; 1.74 és PNX/polikarbonát mondjuk 1.58 körül. A törésmutatót a gyakorlatban többnyire a látható fény számára a meglehetősen átlátszó anyagok tulajdonságának a leírására használják és a levegőhöz viszonyítva adják meg. (Az optikai törésmutatóról bővebben pl. Dr. Rózsa Sándor: A szemüveglencsék anyag- és gyártmányismerete c. könyvében lehet olvasni.)

A mi esetünkben – egyszerűsítve - műanyagnál minél nagyobb a törésmutató, annál vékonyabb lehet a lencse, viszont annál puhább is lesz az anyag. Egy adott dioptria a törésmutató függvényében más-más bázisokból lesz legyártva. Ezek szintén lehetnek szempontok a megfelelő lencse kiválasztásánál.

Az üvegnél máshogy alakulnak a törésmutatók, lehet akár 1.9 is, viszont egyre nehezebbek lesznek a lencsék. Leképezés és rajzolat szempontjából zseniális az üveglencse. Imádtam 20 éve az 1.7-es Uropált Goldot antireflex réteggel, csak pluszosként nem igazán bírta el az orrom. Anno csiszoltunk párszor extrémebb dioptriát pl.: - 23.00 sph. ~ – 5.00 cyl. üvegből, és önvédelemre is megfelelt: gyakorlatilag le lehetett volna ütni valakit azzal a szemüveggel. Az ilyen esetek szerencsére elég ritkák. Mivel 500 eladásból körülbelül csak egy az üveg, az üveglencsékkel egyelőre nem foglalkoznék külön.

Visszatérve a törésmutatók világába és a műanyag lencsékhez, elmondhatók az olyan általános dolgok, hogy egy 1.5-ös és az 1.7 vagy felette, már elég puha, én nem javaslom se damilosba, se fúrt keretbe. Persze megoldható, de a tartósság kérdéses. A másik dolog, ami szorosan kapcsolódik ehhez, hogy minden dioptria/cyl/átmérő tartománynál meg van szabva, hogy milyen törésmutatójú  és milyen bázisú félkész alapanyagból tudják legyártani. Bázis, mint bázisgörbület (BC), nagyon leegyszerűsítve egy ívről beszélünk. Ezt a kész lencséknél le tudjuk mérni különböző keménypapír/műanyag segédeszközökkel vagy bázisgörbület-mérővel (szferometer), de csiszolás előtt a csiszológépünk letapogató karjai is lemérik a pontos beállítások miatt.

A lencsékre a fazettát kérhetjük automata módban, egyszerű módokkal pl.: előre-középre-hátra, arányokkal megadva pl. 1/3-2/3, vagy kérhetjük százalékosan kifejezve pl.: 40%-60%, és persze bázisgörbülettel pl.: 3.6 vagy 4.2.

Miért fontos ez a műhely szempontjából? Egy bázisosabb/ívesebb masszív fém keretbe vállalt 1.67-es {-11.00 sph +4.00 cyl 62’} vagy hasonló dioptriánál már elég rendesen hozzá kell nyúlni a kerethez. Persze, ha van néhány jó ívelő fogónk és nem félünk a festék lepattogzástól akkor elkezdhetjük finoman alakítgatni. Itt mindjárt szembejön velünk pár szempont:

  • A keretívelésnél változhat a forma, és biztosan változik a kerület is! Megváltozik a keret profilja, szétdobódhatnak a szárak, amit cafni/szár kialakítás és a vevőnk fejformája függvényében tudunk orvosolni.
  • Érdemes a keretet ívelés után letapogatni, vagy újratapogatni a tesztcsiszolás után!
  • Na, de hova kérjük a fazettát? Milyen legyen az íve? Elől legyen, vagy hátrébb? A megoldás a kompromisszum és a kommunikáció a vevő felé. Kompromisszumot kell kötnünk, egy picit ívesebbre csiszolni a fazettát, de így halántéknál (ahol a lencse a legvastagabb lesz) kicsit előrébb állíthatjuk, természetesen így az egész fazetta előrébb kerül. A cyl. miatt lehet egyéb szögben az egész fazetta döntésére is szükség lehet (régebbi csiszológépek nem tudják ezt a funkciót). Ha elsőre nem sikerül a beállítás akár a csiszológépnél, akár a megrendelő programban, kezdjük elölről, türelemmel!
  • A vevőnkkel előre meg kell beszélni az igényeket, lehetőségeket, merre lógjon ki a lencse a keretből, polírozást stb. Egyes kereteknél közepes, vagy nagy dioptriák esetén nem lesz lehetőségünk a keret teljes után-állítására. Az olyan apróságokra is figyelnünk kell, hogy milyen hosszú a szempillája, szokott-e műszempillát használni. Ha hozzáér a lencséhez, egy idő után lesúrolja a réteget, érdekes garanciális kérdéseket vetve fel.

Egy másik példán bemutatva a dioptria-törésmutató-bázis-fazetta négyszögét: vevőnknek kis dioptriája van +1.50 jobb és +1.50 bal. Legyen mondjuk olvasó, tehát sokat fogja le/fel venni a szemüvegét, ami így sokszor megfeszülhet, elmondása szerint régi lencséi ki is estek néha. Kiválaszt egy színes viszonylag ívtelen (letapogatás után 3.5-es bázisú) hőre nem reagáló és szögletes műanyag keretet. Olcsó lencsét szeretne, 1.6-os BlueControl/BlueBlock szóba sem jöhet, megelégszik az 1.5-ös törésmutatóval. Ezt a lencsét jó eséllyel 6-os bázisból gyártották le. Kinyomjuk a demókat, amik még feszültek is a műanyag keretünkben. Letapogatjuk a keretet és automata fazettával kérve a lencsét, csak besprengoljuk és kész… Hát, lehet ennél picit többet kell dolgozzunk rajta:

  • A keretet letapogatjuk és felírjuk a kapott kerületet, illetve a keret bázisát.
  • Ezek után letapogatjuk a demólencsét is a tökéletes forma miatt.
  • A fazettát front/elülső és automata (sok esetben egyharmad-kétharmad) helyett 50-50% kérjük. A méretet pedig a keret kerületére állítjuk, plusz rá is hagyhatunk egy kicsit.
  • Finoman leszélezzük, akár mindkét oldalát, mivel a keret melegíthetetlensége miatt, nem biztos, hogy elölről fogjuk sprengolni.
  • Ha a lencse egy ponton feszülne – akár egy fröccsöntési hiba miatt - de máshol jó, akkor kézicsiszolóval nagyon finoman (1.5) leveszünk abból részből.
  • Az így kapott szemüvegben már megfelelően fognak illeszkedni a +1,5-ös lencsék.

A hely szűke miatt most más példákat nem írok, de megjegyeznék egy apró észrevételt a készre/lecsiszolva megrendelt lencsékre (pl. Cut&Edge) vonatkozóan. Egy nagyon sok esetben remekül használható, gyors és pontos opció (erről később egy külön cikkben értekezem). A fenti 2 példa is mutatja, hogy MINDEN optikában kell, hogy legyen kézicsiszoló, keretmelegítő, ívelő fogók stb. és szaktudás, hogy hozzá merjünk nyúlni a megérkezett lecsiszolt lencsékhez. Vannak esetek, amiknél nem helyettesíthető egy korszerű vízhűtéses csiszológép, egy szárazon csiszoló ipari, vagy a kettő hibridje. A legtöbb optikában dolgozó számára csak az a teljesen tökéletes, amit ő maga csiszolt/szerelt/állított. Az országot járva, ezt tapasztalatból mondom.

A legtöbb gyártónál egyébként van lehetőség, ugyanannak a dioptriának más bázisból való legyártatására. Így megoldható egy megoldhatatlannak tűnő vállalás, más szóval törzsvevőnknek elkészülhet a dioptriája álmai keretébe. Természetesen ennek ellenkezője is előfordulhat, amikor egy gyártó valamilyen hibából adódóan „bázisosabban” küld meg egy lencsét, mint amit a törésmutató+dioptria indokolna. Kerettől függően lehet szerencsés vagy szerencsétlen eset, ami helyet adhat reklamációnak.

Tehát, aki a dioptria-törésmutató-bázis-fazetta négyest érti, vagyis az alap 4 dolgot, az boldogulni fog és könnyedén fejlődhet tovább.

Remélem ezt a szösszenetet is sokan olvasmányosnak és hasznosnak találják. További sok fazettás/damilos/fúrt szemüvegvállalást, kiadást és elégedett vásárlót kívánok!

(Megjegyzés: A cikkben leírtakat ki lehetne egészíteni minimum 150-200 oldalnyi részletesebb leírással, még több fogalommal, precízebb megfogalmazásokkal, levezetésekkel, példákkal, száz képpel és táblázattal. De szerintem nem sokan olvasnák el, tehát maradtam a rövidebb(?), viszont remélhetőleg közérthetőbb verziónál.)

Van véleményed? Vitassuk meg az Optikai Magazin Facebook csoportjában!