A párbeszéd pillanatai
– reflexiók a MOI Akadémiáról
Az Aquaworld Budapest Hotelben 2026. szeptember 4-5-én megrendezett MOI Akadémia központi témája „Az optometristák szerepe, feladatai és lehetőségei az egészségügyi ellátórendszer támogatásában” volt. A témaválasztás aligha lehetett volna aktuálisabb, hiszen az elmúlt időszak eseményei, az NNGYK minden kolléga által jól ismert levele és az ismét előtérbe kerülő kompetenciakérdések arra késztettek bennünket, hogy közösen gondolkodjunk arról, hol van ma az optometrista helye az ellátórendszerben, hol húzódnak szakmai határaink, és miként tudunk felelősen részt venni a szemészeti ellátás támogatásában.
A két nap programja ennek megfelelően több oldalról járta körül az optometristák egészségügyi ellátásban betöltött szerepét: a szűrővizsgálatok lehetőségeitől és a továbbirányítás szakmai szempontjaitól a binokuláris és funkcionális optometriai vizsgálatokon át egészen az etikai, kommunikációs és kompetenciakérdésekig. A cél nem pusztán az volt, hogy számba vegyük, milyen feladatokat végezhet és milyen lehetőségekkel élhet ma egy optometrista, hanem az is, hogy megvizsgáljuk, tudásunk és eszköztárunk miként kapcsolódhat felelősen és hatékonyan a szemészeti ellátáshoz.
Különösen értékes szempontot adott ehhez, hogy minderről nem kizárólag saját szakmánk nézőpontjából gondolkodtunk, hanem a szemész szakorvosok szakmai javaslatai mellett a páciensek igényei és az ellátás gyakorlati szempontjai is megjelentek a közös gondolkodásban.
Különösen értékes szempontot adott ehhez, hogy minderről nem kizárólag saját szakmánk nézőpontjából gondolkodtunk, hanem a szemész szakorvosok szakmai javaslatai mellett a páciensek igényei és az ellátás gyakorlati szempontjai is megjelentek a közös gondolkodásban.
A program szakmai színvonalát ezúttal is a témák sokszínűsége és az előadók felkészültsége adta. Különösen értékes számunkra az a szakmai igényesség, amellyel előadóink évről évre készülnek az Akadémiára: korábbi témáikhoz visszatérve is újragondolják, frissítik és az aktuális szakmai ismeretekhez, kérdésekhez igazítják prezentációik tartalmát.
Szervezőként az Optometrista Szekcióval eddig mindig igyekeztünk tudatosan teret adni annak, hogy ne csak meghallgassuk, hanem meg is beszéljük egymással az elhangzottakat, ezúttal pedig azt tapasztaltuk, hogy valódi szakmai párbeszéd alakult ki. Az első nap szakmai programját hagyományosan egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyet kifejezetten az aktuális fejlemények és az ezek kapcsán felmerülő kérdések közös megvitatására szántunk, de ezúttal a kerekasztal körül minden jelenlévő ott ült és mindenki részese volt a beszélgetésnek. Ez a tartalmas beszélgetés a közös vacsora alatt és még jóval utána is folytatódott, láthatóan azzal a közös szándékkal, hogy jobban megértsük egymás álláspontját és érveinkkel közelebb hozzuk egymáshoz a különböző nézőpontokat.
A rendezvényt követő közgyűlés pedig újabb lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők aktívan bekapcsolódjanak szakmánk jelenének és jövőjének formálásába. Külön öröm számunkra, hogy a Magyar Optikus Ipartestület tagsága folyamatosan bővül, ugyanakkor szeretnénk, ha ez az aktivitás a közgyűléseken való részvételben is egyre inkább megmutatkozna. A tagsággal járó szavazati joggal éppen itt lehet valóban élni, mert a tagok közvetlenül véleményt formálhatnak, részt vehetnek a döntésekben és személyesen folytathatnak párbeszédet az elnökséggel. A közgyűlés így nem pusztán szervezeti kötelezettség, hanem a szakmai közösség egyik legfontosabb fóruma arra, hogy tagjai valóban alakítói legyenek saját szakmájuk jelenének és jövőjének.
Számomra azonban az Akadémia legfontosabb pillanatai ezúttal nem egy-egy előadáshoz kötődtek, hanem ahhoz, ami az előadások között és után megszületett. Az előadók reflektáltak egymás gondolataira, visszautaltak a korábban elhangzottakra, kérdeztünk egymástól, elismertük és megköszöntük egymás munkáját. Voltak kérdések, amelyekben egyetértettünk, és voltak olyanok is, amelyek további vitára ösztönöztek bennünket, a szakmai kommunikációt kutató optometristaként pedig számomra ez volt a legértékesebb, mert a szakmai párbeszéd nem ért véget az utolsó diával. A hallottakat még éjszakába nyúlóan vitattuk tovább - nem feltétlenül azért, hogy minden kérdésben közös álláspontra jussunk, hanem azért, hogy megértsük egymás gondolkodását, érveit és álláspontját. Úgy érzem, ezzel fontos ponthoz érkeztünk, mert egy szakmai rendezvény akkor válik igazán értékessé, amikor már nem pusztán előadásokat hallgatunk végig, hanem olyan gondolatokat és kérdéseket viszünk magunkkal, amelyek valódi diskurzust indítanak el.
Talán éppen ebből a párbeszédből rajzolódhat ki egyre pontosabban az is, milyen szerepet tölthet be a jövőben az optometrista a magyar egészségügyi ellátórendszerben.
Köszönjük minden résztvevőnek a megtisztelő jelenlétet, folytatjuk!
„A tudás márkafüggetlen.”
