„A szemüveg elrontja a szemem.”

„De tulajdonképpen miért folynak össze a sorok?”

A látószervünk egy olyan komplex optikai rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a távoli és a közeli tárgyakat is élesen lássuk, hiszen az akkomodáció, vagyis az alkalmazkodás folyamatával változtatni tudja a szemünkbe bejutó a fénysugarak útját. Ez a jelenség lényegében abból áll, hogy az egyik legfontosabb fénytörő közegünknek, a szemlencsének változik a felszíni görbülete a hozzá kapcsolódó rostok és izmok munkájának köszönhetően. Az életkor előrehaladtával, ez a szövet fokozatosan elveszti rugalmasságát, így szemünk közeli fókuszáló készsége elkerülhetetlenül csökken.  Az alkalmazkodó képesség a születésünkkor akár 16 dioptria is lehet, de ez 40-45 éves korunkra lecsökken olyan mértékben, hogy az a távolság, ahol élesen látunk közelre, már kellemetlenül távolra kerül a szemünktől. Ezt az állapotot nevezzük presbyopiának. 

„De miért romlik a szemem ennyire hirtelen?”

Nagyon fontos tudnunk, hogy szemünk öregedése nem egy hirtelen folyamat, hiszen tulajdonképpen már a születésünkkor megkezdődik, de erőteljes romlást a közeli látásélményben leginkább az említett korosztályban okoz. Sokan majdnem teljesen panaszmentesen élnek egészen addig, amíg nem kerülnek olyan munkakörbe vagy élethelyzetbe, amikor szembesülnek a problémával. Lehet ez egy új, számítógéphez kötött feladat vagy egy egyszerű bolti szituáció, amikor már nehezen olvashatónak találják a termékek összetevőit. Az egészségünket tekintve sajnos jellemző, hogy amíg egyértelmű tünetünk nincsen, addig hajlamosak vagyunk nem gondolni a szűrővizsgálatok jelentőségére. Leginkább olyankor szokták a páciensek felkeresni a szemész szakembert, amikor már tényleg nem marad más lehetőség és nem tudják a munkájukat megfelelően végezni. 

 „De ha jó a fény, akkor reggel még az újságot szabad szemmel is el tudom olvasni.”

Amikor kipihent a látószervünk és jól megvilágított helyen vagyunk, akkor még képes lehet megerőltetett munkával a hiányzó dioptriát egy bizonyos ideig kompenzálni. De mint a legtöbb izom a szervezetünkben, a szemlencsénket mozgató szövetek is el tudnak fáradni, így a nap folyamán egyre kevésbé lehetséges segítség nélkül olvasni presbyiopiával. Idegrendszerünk számára a legrosszabb inger a látott kép kettősége, így gyakorlatilag életminőséget javít a jó szemüveg viselése, amitől nem szaladnak össze a sorok. Ha az energiánk nagy részét nem arra kell fordítanunk, hogy megfelelően észlelni tudjuk a környezetünket, akkor jelentősen tud javulni a teljesítményünk és az apró betűs részek elolvasása a nap végén sem okoz kihívást. A leginkább érintett 40-45 éves korosztály a mai világban erősen leterhelt, hiszen váltva használnak számítógépet és okostelefont a munkájuk és a pihenőidejük alatt is. 2022-ben az életvitelünkből eredően az esetek többségében közelre tekintünk, hiszen ott végezzünk a munkánkat, ott tanulunk és rendszerint ott kommunikálunk a különböző közösségi média felületeken. A megnövekedett képernyőidő miatt, az olvasási panaszok sajnos a fiatalabb korosztályokat is érintik, ezért is fejlesztették ki a gyártó cégek az akkomodációt könnyítő lencséket már évekkel ezelőtt és az elmúlt 2 évben ezeknek a szemüvegeknek a használói is megszaporodtak. 

 „De a kollégám is azt mondta, hogy amióta hordja a szemüvegét rosszabbul lát.”

Az „influenszerek” korát éljük. Ha egy közismert személy ajánl nekünk egy terméket vagy szolgáltatást, akkor máris érdekesebbnek tud tűnni számunkra, de így volt ez az közösségi médiát megelőző időkben is, csak akkor a szomszéd vagy a rokonok „szaktanácsai” adtak nekünk lehetőséget tájékozódni. Teljesen természetes, hogy egy hozzánk közel álló személynek könnyebben szavazunk bizalmat, mint egy ismeretlennek, hiszen eleve a panaszainkat is bátrabban meséljük el egy baráti beszélgetésnél, mint egy szemészeti vizsgáló falain belül. Sokszor egy, a fent említetthez hasonló állítás mögött egyszerűen csak annyi áll, hogy miután a viselő megtapasztalta a legjobb látásélményét, akkor szembesül azzal, hogy eddig milyen életlen képet látott szemüveg nélkül. 

„De régen nem is kellett annyi szemüveg!”

Világunk elképesztő ütemben fejlődik. A digitális eszközök már életünk szinte minden területén jelen vannak, ami elképesztő plusz terhelés a látószervünknek. Lehet, régen nem kellett ennyi embernek szemüveg, de az is biztos, hogy a diagnosztika sem volt ennyire fejlett és így kevesebb fénytörési hibát volt lehetőség korrigálni. Evolúciós szempontból az emberi szem nem arra specializálódott, hogy ennyire sokat nézzen közeli tárgyakat, de el kell fogadnunk, a mai világ így működik. Akkor miért ne lehetne megadni magunknak a lehetőséget ehhez alkalmazkodni? 

„Ha hordom a szemüvegem, el fog lustulni a szemem és majd mindig erősebb kell.” 

Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a távoli és a közeli szemüvegünk közötti különbség életünk során maximum 3-3.5 dioptria lehet. Az a folyamat, amíg ide eljutunk 35 és 80 év között zajlik le és elkerülhetetlen. Egy szakszerűen, megfelelő diagnosztikai eszközök használatával és képzett vizsgáló által felírt szemüveg nem rontja a szemünket, hanem megadja nekünk a legpontosabb látásélményt, ami a mindennapi életben elengedhetetlen. Felelősségteljes munka és hatékony tanulás is úgy végezhető, ha évente minimum egy szemészeti szűrővizsgálaton részt veszünk. Érdemes bizalmat szavazni az optometristának és elmondani a rendelő falain belül, hogy egészen pontosan milyen panaszaink és elvárásaink vannak a látásunkkal kapcsolatosan, mert ennek tudatában ő segíteni és megfelelően tájékoztatni tud minket.