Generációváltók 1. rész

– Interjú Nagy Lászlóval, a Noptiker Kft. ügyvezető igazgatójával

Útjára indítjuk sorozatunkat, melyben kollégákat kérdezünk szakmai pályafutásukról. Fogadjátok szeretettel elsőként a Nagy Lászlóval,  - a Noptiker Kft. ügyvezetőjével - készült interjút.

Mikor és hogyan indult a családi vállalkozás?

Édesanyám látszerészként dolgozott. A rendszerváltás után, amikor apuval felismerték a szemüveglencsék beszerzésének problémáját, belekezdtek egy lencse-nagykereskedés kialakításába. 

Hol nyílt meg az első „Nagy”- nagyker?

A Noptiker klasszikus garázscégnek indult, a családi házunkban kezdtük meg az értékesítést. Akkoriban az optikai kereskedelem központja a Reitter Ferenc utca volt a MOM székházzal, ezért később a szüleim ide tették át a székhelyüket. Itt indult el a filmkidolgozás és a lencsegyártás is. Miután az üzletsor összes egymás melletti helyiségét már kibéreltük, éreztük, hogy kinőttük a helyet, és 2005-ben költöztünk a Dolmány utcai irodaházba, ami egykoron a Granvisus szemüvegkeret gyár irodája is volt. 

Hogyan alakult a vállalkozás létszáma az évek alatt? 

A kezdeti három fős cég folyamatosan bővült, ahogy egyre többféle termékkel és szolgáltatással jelentkeztünk a piacon. A Reitteren még kb. 20-an voltunk, majd a Dolmány utcában a Freeform lencsegyártás és rétegzés bevezetésénél már 30 fős volt a csapat. 2016-ban vettem át a céget 36 fővel, ami mostanra 48-ra emelkedett.

Miként kezdődött a következő generáció beintegrálása az üzletbe?

Mi hárman vagyunk testvérek, és a főiskoláról kikerülve mindannyian a Noptikernél kezdtünk el dolgozni. Én 2003-ban végeztem a Nemzetközi Üzleti Főiskola marketing szakán, ezért én ezen a területen kezdtem dolgozni, Zoli ugyanitt végzett 2006-ban, de őt a szemüvegkeretek világa fogta meg. Kata jóval fiatalabb nálunk, ezért ő csak 2015-ben a Metropolitan Egyetem befejezése után csatlakozott, és a nemzetközi beszállítói kapcsolatok kerültek hozzá. Természetesen a látszerész képzést mindenkinek végig kellett csinálnia. 

Hogyan alakult a vállalkozás „élete” a fiatalabb generáció belépését követően? 

Azt gondolom, hogy fiatal közgazdászokként sokat tudtunk hozzáadni a cég fejlődéséhez, amihez a szülők elég nagy mozgásteret és döntési szabadságot adtak, azonban a klasszikus generációváltást mi nem tudtuk megvalósítani; most már látom, hogy ehhez egy jól átgondolt stratégia kell. Mivel a rendszerváltás után alakult családi vállalkozások vezetői nem örökölték a céget, hanem a nulláról építették fel, ezért nincs előttük példa arra, hogy hogyan kell azt továbbadni. Szerencsére mostanra ez egy igen aktuális téma lett a gazdaságban, ezért sok információt lehet gyűjteni, vagy tanácsadást lehet igénybe venni ennek a menedzseléséhez. Meggyőződésem, hogy a cégtulajdonosoknak meg kell tervezniük, hogy meddig szeretnének dolgozni, illetve kinek és hogyan szeretnék továbbadni a céget. 

A mi stratégiánk az lett, hogy a családi béke érdekében Zolival megalapítottuk az Optimall Optika Kft-t, ami a szemüvegkeret-nagykereskedelemmel foglalkozott és apu vitte tovább a szemüveglencse-üzletágat. 

Nálunk a generációváltás szomorú kényszerből történt meg 2016-ban, amikor apu elhunyt.  

Hogy is volt ez a „nagykerszekció-elnöki sztori” , ami kimondottan sikeres volt, majd egyszer csak vége szakad? 

Én Raák Benedek meghívására kerültem a MOI elnökségébe. Tíz évig voltam az elnökség tagja és a nagykereskedelmi szekció elnöke. Szívesen veszek részt olyan feladatokban, amik a szakmát előre viszik, aztán ha azt érzem, hogy a csapat és a saját elképzeléseim nincsenek összhangban, akkor inkább hátra lépek, és foglalkozok a saját dolgaimmal.

Vállalnál-e „újra” pozíciót a MOI-ban?

Én nem tartom normálisnak a szakmánkban lévő megosztottságot, ami a MOI és a MOOSZ közötti feszültségből fakad. Én már kétszer megpróbáltam a két szervezetet együttműködésre bírni, azonban mindig akad egy pár olyan személy, akik személyes problémáik miatt elzárkóznak az együttműködéstől. Engem ez a közeg nem igazán motivál, főleg nem társadalmi munkában. Ha valami csoda folytán létrejönne egy olyan szervezet, ami egységesen képviseli a szakma érdekeit, akkor abban szívesen részt vennék.

Milyen a kapcsolat a „konkurenciákkal”?

Szerintem kifejezetten jó, tiszteljük egymást, ha hazai vagy külföldi kiállításokon találkozunk, akkor normálisan tudunk beszélgetni. Én úgy gondolom, hogy ellenfelek vagyunk és nem ellenségek. 

Milyen jövőképpel rendelkeznek a vállalkozás vezetői, merre tovább?

Mi most méretben és árbevételben egy olyan mérföldkőhöz érkeztünk, ami nagy változásokat fog hozni az életünkben. Ennek eredményeit a szakma is hamarosan látni fogja...