A szemüveg mint karakter, kultúra és üzlet
MIDO 2026
A MIDO 2026 (január 31. – február 2.) Milánóban idén is azt a benyomást erősítette meg, hogy a nemzetközi szemüvegvilág egyszerre halad két irányba: miközben egyre technológiaibb és üzletibb, közben a keretek vizuális nyelve látványosan személyesebb lett. A „jó ízlésű háttérszereplés” helyett sok márkánál a szemüveg lett a megjelenés fő mondanivalója: szín, minta, forma és anyag – vállaltan, néha provokatívan.
A vásár mint élmény: a tér is „kurátor”
A MIDO egyik legerősebb „láthatatlan” teljesítménye, hogy a pavilonok közötti átmenetek és csomópontok nem puszta folyosók, hanem élménytérként működnek. A látványos, lencse-motívumokra építő installációk, a színezett fények és a nagy léptékű grafikai elemek egyszerre segítik a tájékozódást és teremtenek hangulatot: már a közlekedés közben is azt érzi az ember, hogy itt az optika a design és a kultúra nyelvén is beszél. És ez pontosan passzol a vásár idei fő üzenetéhez: a szemüveg nemcsak funkció, hanem identitás.
Academy Lab: szín, minta, geometria, tech
A kreatív, kísérletező területeken nagyon gyorsan összeáll a közös trendnyelv: a visszafogottság már nem alapbeállítás. A pavilion 6-ban egymás mellett jelenik meg a tervezői szemlélet, a friss márkák energiája és a kulturális-történeti narratíva, ami a MIDO-n idén különösen erős lett.
A játékos, pop-os felismerhetőség és a karakteres sziluettek több standon is alapnyelvvé váltak. A SAY-OH humora és azonnal olvasható vizuáljai mellé vastagabb, acetát jellegű keretek, kontrasztos minták és markáns, szögletes frontok társulnak – a különlegesség itt szerethető, nem távolságtartó.
A szín és minta felértékelődésének egyik legerősebb példája a red&ryde / WISSING páros: a márványos–absztrakt, vibráló felületek itt nem díszítőelemek, hanem identitásjelek. Ugyanazon forma több variációban, „palettában gondolkodó” prezentációval – ez a szemlélet tökéletesen mutatja, hogy a minta ma már nem kiegészítés, hanem főszereplő.
A formai identitásban látványosan erősödik a geometria. A polc tömör, szögletes-geometrikus keretei fegyelmezett erőt sugároznak: minimalisták, mégis karakteresek. Ugyanez a „keret mint építészeti vonalrajz” érzés visszaköszön a Dzmitry Samal darabjainál is, ahol a Silmo D’or 2025 díj جkommunikációval megtámasztott, markáns formanyelv több színvariációban is megjelenik – ezek a keretek nem belesimulnak az arcba, hanem tudatosan „megrajzolják” azt.
A színtrend másik arca a direkt statement vonal. A GASTON pop-artos, neonhangulatú világa erős egyszínekkel és blokkos színkompozíciókkal dolgozik: itt a szemüveg nem kísérőelem, hanem fókuszpont. Ezzel párhuzamosan a hordhatóság és a „színes klasszikus” irány a pierre eyewear rendszerezett, több színcsaládot felvonultató választékában jelenik meg – kevésbé szoborszerű túlzás, inkább árnyalatokban erős, mindennapokra is működő karakter.
A tech és anyag-narratíva pedig ma már nem háttérinformáció, hanem esztétika. A MONOQOOL könnyed, minimal tech karaktere élénk színekkel azt üzeni, hogy a „mérnöki” tisztaság lehet energikus és trendérzékeny. A SPACE TRIBE futurisztikus installációja ugyanezt a jövő-nyelvet erősíti: a technikai üzenet és a látvány egyszerre épít márkaidentitást.
És miközben minden a színről és formáról szól, különösen jól működik az ellenpont: a FRANK CUSTOM és BINYEOatelier-hangulatú kommunikációja (skiccek, tervezési logika, finomabb formák, visszafogott tónusok) emlékeztet rá, hogy a „kevesebb” továbbra is működik – csak ma már nem alap, hanem tudatos döntés.
Magyar vonatkozások: Okkul és Tipton – nemzetközi színtéren, budapesti gyökerekkel.
Külön öröm, hogy a MIDO nemzetközi mezőnyében idén is erősen látszanak a magyar kapcsolódások – ráadásul két olyan névvel, amelyet a szakma itthon és külföldön is jól ismer.
Okkul esetében ez nem „első bemutatkozás”: róluk már tavaly is olvashattatok nálunk, és 2025 után, 2026-ban is képviselték magukat a MIDO-n. A márka budapesti kötődése egyértelműen megjelenik a hivatalos kiállítói adatokban is, és jó látni, hogy egy magyar műhely képes ilyen természetességgel beleállni abba a nemzetközi trendbe, amelyben a szemüveg karakterdarab. Az Okkul nyelve pontosan ezt hozza: merész, gondolatvezérelt formák, erős vizuális attitűd, és az a fajta „viselhető, de nagyon saját” világ, ami a független márkáknál ma különösen értékes.
Tipton esetében a szakmai ismertség szinte „alap”: sokan nem is márkanévként, hanem anyag-ötletként emlegetik őket – azok, akik hanglemezből (vinylből) készítenek szemüvegkereteket. Ez az a történet, amit a nemzetközi piac imád: nem marketing szlogen, hanem kézzelfogható tárgyélmény, ahol minden darab egy kicsit más, mert a kiinduló anyag is az. A Tiptonhoz köthető VINYLIZE a MIDO hivatalos listájában is budapesti kiállítóként szerepel, és a „one record at a time” gondolat mára valódi iparági ikon lett.
„The Lens of Time” – világszínvonalú, egyedülálló történeti kiállítás a vásáron belül
Az idei MIDO egyik legnagyobb meglepetése és legerősebb kulturális pillére a „The Lens of Time” kiállítás volt: ritka az olyan szakmai vásár, ahol a jelen trendjei mellé ennyire magas színvonalon, ennyire nagy léptékben kerül be a történeti-kulturális dimenzió. A projektet az ANFAO koncipiálta és támogatja, és a MIDO-n a 6-os pavilonban egy kifejezetten ide tervezett, látványos installációval jelent meg.
A kiállítás ereje abban van, hogy a szemüveget nem pusztán tárgysorozatként mutatja, hanem kulturális örökségként: identitásként, kézműves tudásként, stílustörténetként. A narratíva hosszú ívet húz az eredetektől a kortárs szemüvegig, és közben láthatóvá teszi, mikor és miért lett a keret „főszereplő” – hogyan vált a funkcióból státusz, majd divat- és popkultúra-jel. Több nemzetközi összefoglaló is kiemeli, hogy a tárlat a középkortól napjainkig vezet végig, és jelentős számú (150+ nagyságrendű) eredeti darabot és kapcsolódó anyagot mozgat – ez a vásári környezetben tényleg ritka lépték.
Ami pedig igazán „MIDO-pillanattá” tette: a kiállítás körül érezhető volt a presztízs. Szombat délután külön izgalmas élmény volt megélni, hogy a térben megjelent a szakmában csak „Mr. Safilo” néven emlegetett vendég is – egy olyan gesztus, ami nagyon szépen jelzi, mennyire komolyan veszi az iparág a saját történetét és kulturális súlyát.
Mit érdemes hazahozni szakmailag?
A keret mint identitás döntés – és ezt a polcon is így kell kezelni.
Nem elég a„szép” és a„jó ár/érték”: a vásárló egyre gyakrabban karaktert választ. Ez azt jelenti, hogy a kínálatban tudatosan kell együtt tartani a statement és a wearable vonalat – és segíteni a vevőt abban, hogy értse, melyik mire való (mikor „fő mondat” a szemüveg, és mikor finom kíséret).
Szín és minta: nem trend réteg, hanem kategória.
A merész mintázat és a bátor színpárok ma már nem „külön polc”, hanem stabil döntési ok. Érdemes ezt kommunikációban is felvállalni: szín-családokban gondolkodni, történeteket adni a felületekhez, és nem mentegetőzni a karakteresség miatt.
A technológia akkor működik, ha lefordítható élményre.
A „titanium”, „könnyű”, „3D”, „innováció” önmagában kevés – viszont ha a vevő megérzi, mit jelent viselés közben (komfort, illeszkedés, tartósság, súly), akkor a tech azonnal értékké válik. A MIDO-n az a márka volt erős, amelyik ezt vizuálisan és egyszerű mondatokban is tudta.
A csendes luxus nem tűnt el – csak tudatos választássá vált.
Az atelier-logika (tervezési folyamat, részletek, skiccek, anyag-eredet) igazi bizalomépítő eszköz. Különösen akkor, ha a piacon sok a „hangos” inger: a finomság és a hitelesség önálló vonzerő lett.
A történetmesélés nem extra, hanem üzleti eszköz.
A „The Lens of Time” sikere is azt mutatta: a szemüveg története eladható – mert kontextust ad. Optikai oldalról ez lefordítható egyszerűen: egy-egy keret mellé korszak-, anyag- vagy formasztori; egy márka mellé rövid eredetmondat; és máris máshogy áll meg előtte a vevő.
A MIDO 2026 üzenete egyszerre egyszerű és erős: a szemüveg ma már nem csak eszköz vagy kiegészítő, hanem megfogalmazott állítás. És ebben külön jó érzés volt látni a magyar jelenlétet is, ami pontosan azt bizonyítja, hogy a karakteres, gondolatvezérelt szemlélet nemzetközi szinten is teljesen érthető – és kifejezetten keresett nyelv.
