Én és Én meg az optikám - 2. rész

Vannak, akik tanulták a szakmát és vannak olyan szerencsések is, akik beleszülettek.

Azt gondolom, hogy mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Nem hiszem, hogy szükséges ez alapján megkülönböztetni magunkat. A lényeg, hogy mi, akik ebben a szakmában tevékenykedünk 

• segítsük azokat, akik hozzánk fordulnak (1. rész),
• találjuk meg ebben a szakmában magunkat és magunk útját,
• ne féljünk kérdezni, támogatást kérni, valamint a saját magunk fejlődésével foglalkozni.
  
  
  2. Találjuk meg ebben a szakmában magunkat és a magunk útját

Tudom, hogy ki jött be hozzám? Tudom, mert látom, hogy szép, csinos vagy éppen nem, ugye ez azért elég erősen szubjektív. Aztán ahogy elkezdek vele beszélgetni, kiderül, hogy egy 3 gyerekes anyuka, esetleg egy félig kiégett multis pasi. Bármi lehet. Mit figyelek meg azon, akiknek szemüveget ajánlok?

Minden tanulható, ahogy megtanultuk és megtapasztaltuk azt is, hogy milyen archoz, milyen karakterű, milyen formájú, stílusú szemüveget ajánlunk. Megtanultuk forgatni, értelmezni és használni a lencsekatalógust. És megtanultunk kérdezni, hogy hatékonyan ki tudjuk szedni az információkat a velünk szemben állóból. Ez mindkettőnknek fontos, hiszen egy szemüvegválasztásra nem szánunk fél napot. Folyamatosan fejlesztjük magunkat szakmailag, de mennyit törődünk a saját magunk megismerésével?

Nekem például fordítva jött, én előbb értettem az emberekhez, mint a szemüvegekhez. Mert ugye vannak köztünk olyanok, akik előbb értettek a szemüvegekhez, vagy aki a csiszológép mögött érzi jól magát, esetleg a foropterbe kapaszkodva érzi a komfortosan magát. Mindannyiunknak más.
Én fogtam magam, a tudásvágytól fűtve és beültem újra az iskolapadba, hogy megtanuljam ezt a szakmát. 
Tördeltem az üveglencsét, tanultam a különböző szemészeti összefüggéseket és elsajátítottam az optikai szakkifejezéseket. Aztán amikor levizsgáztam, ott álltam rengeteg információval, egy szép bizonyítvánnyal és persze rengeteg kérdéssel. 
Ugyanis nem tudom ti hogy vagytok vele, de én rendszeresen belefutok abba, hogy ha egy dolog mélyére kezdek ásni vagy jobban utána olvasok, akkor az nemhogy megnyugtatna, hanem még több kérdést szül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy maradjunk a felszínen és ne ássunk a dolgok mélyére, hanem hogy egy képzettség megszerzése gyakorlatilag megadja az a lehetőséget, hogy felálljak a startmezőhöz. 
Nem futottam még egy kilométert sem, hanem eddig edzettem ahhoz, hogy egyáltalán neki merjek vágni és megállás nélkül le tudjak futni egy egykilométeres szakaszt a pályán. És aztán majd futás közben derül ki, hogy kikötődött a cipőfűzőm, vagy egy gödörbe léptem és kibicsaklik a bokám, vagy elfogy a levegőm és nem bírok tovább futni. Ilyenkor megállok, megnézem, hogy mi miért történt és visszamegyek a startvonalhoz. És újrakezdem vagy edzek még egy kicsit, és utána kezdem újra. 

Ki az, aki egy-egy nap végén vagy egy-egy sikeres értékesítés után meg szokta kérdezni magától vagy átgondolja azt, esetleg a csapattal megbeszéli, hogy: 

• Ma ki jött be az optikába?
• Mennyire volt sikeres az aznapi vizsgálat vagy szemüveg értékesítés? 
• Milyen optometrista voltam ma? 
• Milyen optikus voltam ma? 
• Hogy képviseltem ma az optikámat? 
• Milyen tulajdonos voltam ma? 

Fontos, hogy mérlegeld azt is, hogy mit csinálhattál volna jobban, vagy mi az ami nagyon jó volt! Mik voltak aznapra az elvárásaid, céljaid és azok hogy sikerültek? 
Persze mondhatjuk azt is, hogy erre nincs időm, mert: és ide helyettesítse be mindenki a saját kifogását. Mert igazából olyan, mintha azt mondanád, hogy nyerni nincs időd! 
Miközben elrakom a váltót vagy miután visszapakolom a szemüvegeket a vevő után, átgondolom mi volt jó, mi az, ami nem volt olyan jó, min tudok javítani? Vagy bevonom a kollégáimat is, hiszen csapatként működünk együtt. 

3. Ne féljünk kérdezni, támogatást kérni, valamint a saját magunk fejlődésével foglalkozni

A saját brandem különbözik az optikám brandjétől? El tudom, el kell, vagy el lehet választani?
Optikusként, amikor szemüvegkeretet ajánlok valakinek, akkor papíron azt a Thinwood SzemüvegSzabóságtól vásárolja meg, de ténylegesen én, Varga Zsófia fogom eladni neki, hovatovább nem a keretet adom el neki, hanem engem fog megvenni!
Látásvizsgálatra az xy optikába jön be, de optometristaként te fogod megvizsgálni. Optikatulajdonosként a Thinwood SzemüvegSzabóság a brand neve, de sokan csak azt fogják mondani, hogy a Sophihoz megyek. Akkor hogy is van ez?

Most megy az üzleted, de képzeld el, hogy ez mehetne jobban is! Megvan? 

Nem nyitnánk ki az optikánk ajtaját ha nem menne, és képzeljétek el, hogy ez működhet még jövedelmezőbben is! 
Ugyanis az ügyfelek, a vásárlók, hozzánk szeretnének kapcsolódni.
Ezekben a szituációkban mind-mind benne vagy te. Az arcodat adod hozzá, a szakértelmeddel segíted a folyamatot és a kommunikáció erejével támogatod az eredményt. 

Ez mind mind te vagy! Vagyis ha rendben vagy magaddal, oké lesz a munkád - függetlenül attól, hogy műhelyes vagy, vagy optometrista. Ha rendben vagy magaddal, akkor olyan lesz az optikád, amilyennek szeretnéd. Ha rendben vagy magaddal, eléred a kitűzött céljaidat.
Nem vagyunk egyformák. Vannak közülünk olyanok, akik nyitottabbak, de vannak zárkózottabbak is. Ugyanez jellemző az optikába betérő vendégeinkre is. Ismerd meg őket, mert ez a kapcsolat hosszútávú és kifizetődő !
Hiszen nem tudod elválasztani a saját branded az optikád brandjétől, vagy a saját branded a munkád brandjétől, mert tőled függ, te vagy benne, te tudod megcsinálni.

Nekem ez volt az utam, 33 évesen, szinte outsiderként végeztem a látszersulit. Nektek sokkal több tapasztalatotok van. És ezért merjünk nyitni, rugalmasak lenni, ha kell nézőpontot váltani.
Manapság több szemüveget vesznek az emberek, van egy tőlem, de lehet, hogy a másik kettőt máshonnan szerzi be. Miért? Pedig megvan bennünk a szakmai alázat, megtanuljuk új lencsetípusok tulajdonságait, trainingekre járunk. Hát tanuljunk meg bánni a vevőinkkel ! Tanuld meg felismerni, hogy például ő egy kicsit zárkózottabb típus. Persze itt is lesz olyan, hogy az istenért se tudod lebeszélni egy nem rá illő keret megvásárlástól, de van az a pont amikor rá kell hagyni, és azt kell megtanulni, mikor van ez a pont. Mert akkor ő tökéletesen elégedett lesz, te pedig tudod hogy miért hagytad rá!

A csoki businessre visszatérve, volt egy nagyon fontos partnerem, akit egy kollégámtól örökölte meg. Ő nem tudta eléri, hogy több Nutella legyen a boltjaiba, mint Milka. Nem volt egyszerű a nő, olyan akinek mindig mindenre van válasza, indoka és ezt jó hangosan közli is veled. Az első pár “ismerkedős” hónapban alapjáraton mentek a dolgok. Tudtam, hogy fontos róla infókat gyűjtenem, megismernem. Aztán jött a szezon és tőle vártunk egy nagyobb rendelést. Magától nagyon nem akarta, így hát kértem egy időpontot, kocsiba ültem és elmentem hozzá. Az első lépés volt, hogy megdicsértem a ruháját (ez ugye még nem fáj), aztán tudtam hogy imádja a fehér csokis Bueno-t, így a tárgyalás felénél az is előkerült. Végül ajánlottam neki néhány Facebook csoportot, ahol az éppen Budapestre költöző fiának tud albérleteket nézni. Mi lett az eredmény? A rendelés álomszerűre sikerült, én bónuszt kaptam és a következő szezonnál már mindent meg tudtunk beszélni telefonon is.

Ha magaddal rendben vagy, akkor a munkáddal, az optikáddal, a csiszológépeddel és a csapatoddal is rendben leszel!
Így bárhol találjon meg egy lehetőség, akár egy Ducati anyósülésén, tudni fogod, hogy hol van benne a te helyed!

Bármi kérdésetek, észrevételetek lenne, itt elértek:
Varga Zsófia
zsofia@vargazsofia.com