Interjú Szabó Ildikóval

Talán egyik optometrista végzettségű kollégámnak sem meglepő az említett szituáció, hiszen a mai napig nem eléggé közismert a szakmánk és érthető módon számomra kifejezetten üdítő élmény volt Ildikóval már a legelső találkozás. Mérhetetlen kedvessége, szakmai tudása és alázata, valamint kommunikációjának választékossága úgy gondolom minden egészségügyi dolgozó számára példaértékű lehet specializációtól függetlenül, én pedig fontosnak tartottam, hogy interjút készítsek egy olyan személlyel, aki egy kórházi szemészeti rendelő működését belülről látta és rengeteg szemészeti problémával küzdő személynek nyújtott már segítséget orvos kollégáival.

Hol végezted a tanulmányaidat és milyen úton kerültél szemészeti szakrendelőbe?

Egészségügyi szakközépiskolát végeztem Pápán, majd ezt Győrben a felnőtt szakápoló képzéssel egészítettem ki. Az OKJ-s ápoló képzésre az egészségügyi szakközépiskolába jártam Ajkán, a diplomámat pedig a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának zalaegerszegi campusán szereztem meg. Megmondom őszintén a szemészettel véletleneknek köszönhető, hogy kapcsoltba kerültem, akkor abban az élethelyzetben jó döntésnek bizonyult, de elmondhatom így közel 30 év távlatában akkor a legjobb döntést hoztam és a legszebb 8 évet tölthettem el ott, megismerkedhettem a legszebb szakterülettel és fantasztikus szakemberekkel dolgozhattam együtt. Én eleinte egy általános sebészeti osztályon dolgoztam és be kell valljam, mindig is az a terület volt a szívem csücske, de amikor a GYES időszakát követően visszamentem dolgozni, valamilyen oknál fogva a szemészettel közösen egy mátrix osztály lettünk. Ekkor a szakrendelőből nyugdíjba ment egy kolléganőm és az ő pozícióját ajánlották fel nekem munkalehetőségként, majd az, hogy ezt el is fogadtam leginkább amiatt történt, mert az egyműszakos munkarend mellett sokkal több időt tudtam tölteni a családommal és a szakrendelőben mindig szabadok voltak a hétvégék és az ünnepnapok, ami nekem akkor nagyon fontos volt. 

Milyen feladatokat kellett ellátnod a mindennapi tevékenységeid során a szemészeten?

Számomra egy hatalmas szakmai váltás volt a szemészeti szakrendelőben elhelyezkedni, de a kihívást és a fejlődési lehetőséget láttam benne, amivel mindenképpen szerettem volna megbirkózni. Elővettem a korábbi tanulmányaimat és emellett pedig nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert két olyan közvetlen kolléganőm volt, akiknek szinte „a kisujjukban volt” a szemészeti asszisztencia szakmája, hiszen 20-30 éves múlttal rendelkeztek már az osztályon, az orvos kollégák is teljes mértékben partnerek voltak és segítették a szakmai fejlődésemet. Nagyon sokat figyeltem a műszeres méréseket és azt, hogy mit mond a pácienseknek az orvos, milyen ellátás zajlik. Az rendelőben történt refraktometriai mérés, látótér vizsgálat, volt anomaloszkópunk is, de ez sajnos egy nagyon régi eszköz volt, amit csak néhány rutinos kolléganő tudott készségszinten használni, hiszen ők már ismerték a műszer minden rezdülését.

Manapság hogyan kapcsolódsz a szemészethez?

Ajkán, Dr. Földvári Béla vezetésével az Optomed Kft. magánrendelőjében dolgozom, itt található egynapos szemészeti műtő, ahol a műtéti előkészítést és a poszt-operatív ellátást, valamint tájékoztatást végzem. 

Hogyan tudtad a munkád során kiegészíteni-segíteni egy szemész szakorvos munkáját?

Meddig „terjedt” a kompetenciád, milyen eszközöket használhattál? Az orvosi tevékenységhez asszisztáltam a szakrendelőben, előkészítettem az eszközöket és a betegeket egy-egy vizsgálathoz vagy beavatkozáshoz, például a páciensek pozícionálását segítettem, adogattam az eszközöket és próbáltam megnyugtatni a betegeket. Sok volt az idegentest eltávolítás, a hármastükörrel végzett vizsgálat, az újszülöttek fundus vizsgálata és a gyermekek esetében feladatom volt a műszeres vizsgálatok elvégzése. A nagyműtétek mellett a pedig a mi esetünkben a kisebb műtétek is mindig az osztályos kisműtőben zajlottak, így ezek elvégzésénél többnyire legfeljebb abban tevékenykedtem, hogy a pácienseket segítettem és támogattam. A műtéteket megelőző és követő adminisztrációt, valamint a betegtájékoztatást pedig a kolléganőimmel egészítettük ki az osztályos nővér munkáját követően. 

Milyen fejlődési lehetőségek vannak egy szakrendelőben?

Az egyik közvetlen kolléganőm például nagyon szerencsés helyzetben volt, mert velem együtt kezdte ápolóként a szemészeti osztályon, majd a szakrendelőbe kerültünk és belülről megismerve a szakmát, elvégezte az optometrista képzést. Az, hogy utána is velünk dolgozott még sokáig, kimagasló szemészeti és gyakorlati tudást adott neki.

Sokszor találkozunk az optikában leletekkel és szemüvegreceptekkel, de egy klinikai környezetben hogyan történik pontosan a korrekció meghatározása?

Mi az orvos kollégákkal együtt nagyon hamar beláttuk, hogy egy szemüveg felírást nem lehetséges a szakrendelői környezetben a lehető legjobban kivitelezni. Az egy páciensre fordítható idő rövidsége miatt és annak tudatában, hogy a szemüvegek sok embernek kifejezetten nagy anyagi kiadást jelentenek, ha valaki kifejezetten szemüveg miatt jött, javasoltuk egy alapos vizsgálatot követően miután igazolódott, hogy minden rendben van, hogy szemüveg beméréséhez, elkészítéséhez keresse fel az optometrista kollégát. Az esetetek nagy százalékában egyébként hypertonia vagy diabetes miatt jöttek a páciensek tulajdonképpen visus és szemfenék kontrollra, illetve szűrtük a további betegségeket is és természetesen, amire volt lehetőségünk az orvosokkal közösen megnéztük. Ha pedig fénytörési hibára derült fény, akkor pedig, megbeszéltük a találtakat a pácienssel és a kiadott papírral javasoltuk az optikai üzletben történő optometrista kontrollt. Én személy szerint mindig csak olyan szakmai feladatokba álltam bele már akkor is amelyekhez a megfelelő tudással rendelkezem és ha visus problémát találtam, akkor kértem a szakorvost, hogy végezze el a korrekciót. Kifejezetten szerencsés helyzetben voltam, hiszen amíg a szakrendelőben dolgoztam, két optometrista kolléganőm is volt, akiket az intézmény alkalmazott.

Mit gondolsz milyen módon tudja egy optometrista segíteni a szemészeti osztályok munkáját?

Mire a szakorvoshoz eljut egy páciens, addig az optometrista tulajdonképpen a legfontosabb szűréseket el tudja végezni. Ilyen helyzetben a szemész már tud kifejezetten a szakterületére fókuszálni, a vizsgálatot elvégezve pedig a felállított diagnózis szerinti terápiát is el tudja indítani. Én úgy gondolom az optometristák és az orvosok egy remekül működő rendszerben tudnak dolgozni és nagy a szükség mindkét oldalon a másik szaktudására az ellátás során.

Mit szerettél a legjobban a munkádban a szemészeti szakrendelőben?

Nekem a pörgés nagyon tetszett benne és az, hogy nálunk a „nullától 99 éves korig” voltak páciensek, a délutáni rendeléseken például szinte csak gyerekek voltak, ahol kihívást jelentett akár egy visus felvétele is, de ezt próbáltuk játékosan megoldani amikor a kicsi kezükkel mutogatták a hármasvillát. Színes és változatos volt a munka a szemészeten és rengeteg sikerélményt adott számomra, itt sokkal több dolgot megélhettem, pedig mint említettem kifejezetten feszített volt a munkaidő.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Úgy gondolom nagyon sok még a prevenciós teendő a látásgondozás és a szemészeti ellátás terén, mert én azt tapasztaltam korábbi egészségügyi szűrőbuszos munka során például, hogy meglepően sok olyan glaukómás van, aki egyáltalán nem is tud a betegségéről. Annak idején sajnos nem egy olyan gyerek páciensünk volt, akinek már csak a pályaválasztásakor derült ki, hogy adott esetben akár mindkét szeme amblyop, mert nem sikerült időben felfedezni a fénytörési hibát és ez a halmozottan hátrányos helyzetű gyereknél sajnos még a kitörési lehetőségeket is limitálja. 

Volt-e valaha olyan „AHA élményed”, amikor azt érezted, hogy nagyon jó helyen vagy? Mi váltotta ezt ki?

Számomra mindennap jelen volt ez az érzés, elképesztő most is végigkísérni a betegeket akár egy cataracta műtét során. A rendelőben mi találkozunk velük először és utoljára is és látva azt a hatalmas nagy pozitív változást, amin keresztül mennek egy fantasztikus dolog, hiszen ezek az emberek visszakapják az életüket, végre láthatják az arcukat újra a tükörben. Az egyik nekem nagyon kedves emlék az, amikor egy idős hölgy nálunk a szemészeten esett át mindkét oldali cataracta műtéten úgy, hogy őt korábban már az ápolási osztályon kezelték, mondván, nem tudja ellátni magát. Sosem felejtem el, amikor megpillantottam a folyosón, ahogyan a beavatkozásokat követően az utolsó kontrollra érkezett, mert csinos volt, hosszú szövetkabátot és kalapot viselt. Hihetetlen micsoda változáson mennek keresztül a páciensek, jellemzően már az első szemet érintő műtét után is, a látás öröme és a felismerés, hogy korábban mennyire rossz életminőségük volt sorsfordító. Nálunk a térség jellegzetessége, hogy a timföldgyár miatt kifejezetten sok lúgsérülés van és amikor egy ilyen hirtelen látásvesztés esetében tudtunk az orvos kollégákkal megfelelően gyors ellátást nyújtani egy kétségbeesett embernek, mindig emlékezetessé vált.