100%-os látást mindenkinek!

Összetett és összehasonlító statisztikák nem igazán készülnek a témában, amire hivatkozhatnánk, de azért mégis van honnan adatot szerezni. 2020-ban a European Council of Optometry and Optics (ECOO) gondozásában készült a KÉK KÖNYV az utolsó olyan összehasonlító forrás, ami adatokat szolgáltat az európai országok optikai ágazatáról. Az ECCO saját leírása szerint „A Kék Könyv adatokat tartalmaz az egyes országokban működő optikus szakmák méretéről, a szakma státuszáról, gyakorlati köréről, a közegészségügyben betöltött szerepéről, valamint az oktatásról és képzésről.”, tehát elvileg érdemes lapozgatni így 4 év után is, bár a számai ugyan megkérdőjelezhetők, főleg úgy, hogy közben volt egy Covid és számos fejlesztés történt azóta a szakmában és progresszív folyamatok is számszerűsíthetők akár a myopizálódás kapcsán is. Szuper lenne, ha van egy ilyen alap kutatás, az 2 évente legalább az összefoglaló számításokban frissülne, így nem kellene egyszer majd óriás összegeket költeni a következő nagy kutatásra, mintha az előző nem is lett volna.

No de, ha így esett, akkor induljunk ki a Kék könyv adataiból és nézzük, hogy hol is állunk a rangsorban pl. a szemüvegviselők arányát tekintve:

A Kék Könyv nem közöl adatot minden európai országból, vagy azért, mert nem tagja az ECOO-nak, vagy azért, mert nem szolgáltatott adatot. A francia adat pedig szépen mutatna 2020-ban is, a maga 76%-ával. Erre később még visszatérünk!

A magyarok 30%-a visel korrekciós szemüveget

A 2020-as adatok szerint Magyarország a harmadik legrosszabb helyzetben van a maga 30%-ával. Ennek az okairól már sokan sokféle megközelítésből beszéltek, én is az előző cikkben, ahol levezettem, hogy pl. szemüveg támogatás van is, meg nincs is. Mások az egészségtudatos magatartás hiányát emlegetik, ami egyfajta edukációs hiátus. Vannak, akik a látásvizsgálathoz kötődő tévhitekről értekeznek, amit sok esetben az generál, hogy az állami egészségügyi rendszerben nem prioritás a látásellenőrzés, tehát a szakrendelőkben nem folyik tömeges szemüvegfelírás, miközben az optometristák egészségszakmai elismertsége még mindig alacsony, ami érdekérvényesítő hatásuk problémáit is magyarázza. Megint mások jogosan, a magyar lakosság fizetőképességét hozzák fel okként, hogy miért nem viselnek legalább a középértéknek megfelelő arányban (kb. 50%-ban) szemüveget. Egyetlen pillanatra még az is felmerülhet, hogy esetleg az adatszolgáltatás, tehát az ECOO kutatás nem eléggé hibaérzékeny és a 30% valamilyen adathiba. 

10 000 lakosra 3,17 optikai szakember jut

Pedig elvileg van elég optikusunk és még optometristák száma sem vészes, hozzuk az európai középértéket, ami még így is csak valamivel több mint a fele a francia, dán, vagy német szakmabeliek számához képest. Tehát a listába az is felvehető, ha több szakember lenne jobban el tudnánk juttatni az infót, a szolgáltatást, az eszközöket mindazoknak, akik ma nem viselnek szemüveget Magyarországon. 

A kék és narancs színek magyarázata, hogy egyes országokban nem válik külön az optikus és az optometrista szakág, ilyen Spanyolország, Olaszország és az északi országok.

Miért nehéz összehasonlítani az egyes országok szemüvegtámogatási jógyakorlatait?

Nincs két egyforma európai ország, amelyikben azonos lenne az egészségbiztosítási és az egészségügy rendszere. A rendszerek egyediek, és a történelmi fejlemények és a politikai kompromisszumok alapján alakultak ki. Az EU két legfontosabb társadalombiztosítási modellje a Beveridge-i és a Bismarcki modell. A két modell az előző két évszázad során alakult ki Nyugat-Európában, és a legtöbb tagállam mai társadalombiztosítási rendszere e modellek egyikén alapszik. Tehát az összehasonlítást ezeken a modelleken belül érdemes megtenni. Magyarországon a Bismarcki modellre épül a társadalombiztosítás, ide tartozik még például Ausztria, Belgium, Németország, Franciaország és Svájc társadalombiztosítási rendszere is. Nézzük tehát, mit tud Franciaország arról, hogyan kell ösztönözni – jelen esetben – a szemüvegviselést. 

A franciák 70%-a fontosnak tartja, hogy legalább 2 évente ellenőriztesse a látását – tehát átment az üzenet, az ezzel kapcsolatos érzékenyítés is folyamatos. 

2019-ben pl. bevezették a „100% Santé” (100% Egészség) elnevezésű egészségügyi reformot, aminek a lényege, hogy a szemüveghez, hallókészülékhez és a fogászati ellátások széles köréhez minden biztosított ingyenesen hozzáférjen. Az optikai szakmában ezt csupán annak kellett indikálnia, hogy a kutatások szerint 10%-ra volt tehető azoknak a franciáknak a százalékos aránya, akik anyagi okokból nem kértek kezelést (INSEE). 2018-ban a francia kormány összehozta az egészségügyi szakembereket, az optikai szakmát és az orvostechnikai eszközök gyártóit. A megbeszélések eredményeképpen létrejött egy 100%-ban megtérített ajánlat egy minimális ellátási csomagra. A 2019-re társadalombiztosítási finanszírozási törvényt meg is változtatták annak érdekében, hogy a program elindulhasson. A törvény végrehajtásáért azóta többször módosítottak rendeleteket, hogy mind az optikai szakma, mind pedig azok, akik miatt a reform létrejött, haszonélvezői legyenek a változásoknak. 

A 100% Santé az optikában azt jelenti, hogy minden társadalombiztosítóval szerződött optikának kell készleten tartania 17 darab kerettípust 2 különböző színben felnőtteknek és 10 különböző keretet gyerekeknek 2 színben, ezek nem olyan divatosak, de méretben és konstrukcióban minden igényt kielégítenek, ezen felül tükröződésmentesített és keményített egyfókuszú, vagy progresszív lencsét is kaphatnak a biztosítottak. 

Ezeknek az eszközöknek az ára, ill. 100%-os ártámogatása az alábbiak szerint alakul:

A teljes összeg 95 és 265 euró között van a 100% Santé egyfókuszú szemüveg esetén, vagy 180 és 370 euró között a 100% Santé elnevezésű progresszív lencsék esetében.Tehát egy egyfókuszú szemüveglencsével ellátott, nem magas dioptriájú szemüveg maximált ára 95 euró, amiből a keret ára 30 euró. A progresszív szemüvegnél ugyanilyen keretár mellett a 100%-ban fedezett maximum ár 180 euró lehet. Ám akkor, ha extrém dioptriáról lenne szó, akkor ezek a támogatások felkúsznak 256 euróra az egyfókuszú szemüveg esetén, és 370 euróra a progresszív lencsék esetén. A támogatás kétévente jár 16 év felett, évente az ennél fiatalabbaknak.

Ez tehát a franciák „minimál programja”, amivel Európában az élmezőnybe kerültek a szemüvegellátottság tekintetében.

Miért lehet fontos egy kormánynak az egészségméltányosság?

Mint azt már korábban írtam, hogy valahol milyen az egészségbiztosítási gyakorlat, ill. milyenek lehetnek az egészségtámogató intézkedések az bizony soktényezős. Befolyásolja az is, hogy milyen alapokra, hagyományokra építi fel azt az éppen kormányon lévő hatalom, tehát nem lehet tértől és időtől eltérő szolgáltatáscsomagot kitalálni, annak illeszkednie kell a hagyományokhoz és a szakpolitikához egyaránt. Tehát az itt felvillantott francia „jó gyakorlat” előfeltétele, hogy beilleszthető legyen az éppen futó egészségbiztosítási gyakorlatba, másrészt, hogy legyen egy olyan politikai akarat, ami jelen esetben szociálisan érzékeny. Fontos szempont továbbá, hogy a hatalom hogyan tekint a szemüvegre, annak gazdasági hatására, követi-e azt a világtrendet, aminek az alapja az, hogy ha egy társadalom jól lát, az összességében befolyásolja az egész ország gazdaságágát is, részben a preventív mivolta miatt (a prevenció mindig olcsóbb, mint a gyógyítás), részben pedig azért, mert a jól látó polgár jobban teljesít az iskolában és a munkában is. Ezek a hatások összességében kimutatható GDP növekedéssel járnak. Utalok itt egy olyan kutatásra, amit a 2012-ben végeztek azzal kapcsolatban, hogy milyen társadalmi és gazdasági haszna van annak, ha az emberek látása gondozva van. Itt azt bizonyították, ha csak minden gyerek ki van korrigálva megfelelően „az ország egy főre jutó GDP-je évi 0,2 %-kal lehet nagyobb”. Abban bízunk, hogy a francia példa, a magyar hagyományok és szakpolitika Magyarországon is egy olyan támogatási formát eredményez, ami mindannyiunknak csak hasznos lesz!